Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 11. (1986)
Bába, K.: Magyarország szárazföldi csigáinak besorolásához felhasznált fajarea térképek és értelmezésük II.
sát (Sw erdslo\vsk-Tobolsk-ig) az óceáni légtömegek keletre terjedésével lehetővé teszik. Ennek a csigáknál a nyugat-szibériai és euro-szibériai faunaelemek szétterjedésében lehet és lehetett jelentősége. 5. ábra JÄGER 1968 nyomán. A refugiumok és a szétterjedés kapcsolata a növényzettel E kérdést három vonatkozásban lehet vizsgálni. A növényzet és refugiumok kapcsolatában, a szétterjedés és növényzet viszonyában (szorosan összefügg a klímával), a faunakörök vertikális terjedését befolyásoló növényzeti zónák elhelyezkedésének szemszögéből (a klímával ez a kérdés is összefüggésben áll). Szétterjedésük során а faunaelemek a növényzettel együtt terjednek. Egy-egy fajnak zonális terjedés esetén többféle növényasszociáció is megtelepedési helyül szolgálhat. Elterjedési területük halárén azonális vagy extrazonális társulásokban lépnek fel. így az azonális Eraxino-Liimotum ligetordőkbon (folyóvölgyek) több hegyvidéki elterjedésü ponto-meditorrán ólom fordul elő a Magyar Alföldön. ( Pl. Oxychilus glaber Bátorligeten. ) A zonális terjedésnek а Dalkánon határt szab dél felé a közép-európai vegetáció, a nedves kontinentális klíma határának megfelelően. A közép-európai vegetáció határa az Adomovic vonallal húzható meg (6. ábra). A Markgráf vonal jórészt egybeesik a boreális jellegű tűlevelű erdőkben élé' fauna déli határával (VARGA, 1975) és ezen túl a kontinentális elemek exklévékban fordulnak elő (VARGA, 1967, 1975). A közép-európai növényzethez a Quercion frainetto, Aceri-tatarici Quercion, Carpinon betuli illyricum és a montán fokozattól a Kagion illyricurr., Eagion dacicum, Vacinio piceion, Picion pencis (HORVÁT et al. 1974) növényzónák tartoznak. A refugiumokból szétterjedő faunaelemek növényzeti zónákhoz való kötődését néhány faunakör esetében sikerült megállapítani, mint a kaspi-szarmata centrum és a ponto mediterrán balkáni centrumok esetébon. Л kaspi-szarmata megőrzési centrum a kontinentális sztyepp erdők területe, ahová а Quercus robur és Carpinus betulus fafajok elterjedése esik (FRENZEL, I960). A Q. robur a tonyószidőszakban 400-500 mm csapadékú és 52-56 %-os júliusi 14 órai légnedvesség esetén fejlődik optimálisan ( К EMÉSZTÉSI, 1967). Mindkét fafaj alluviális öntéstalajokon, barna erdő és lojtöhordalék talajokon él MAYER, 1968. Ennek megfelelően a kaspi-szarmata centrumhoz kötött csigafajok mcsofil subhigrofil-jollogüok, réteken, ligeterdőkben,tölgyesokbon fordulnak el ö Európában. Ezt erősíti meg ANT, 1963; LOZEK, 1964; HASSEEIN, 196(1. A Halkán felől szétterjedő expanzív faunaelemek alapvetően tölgyesekhez vagy bükkösökhöz kötődnek. A bükkösökhöz kötődő fajok montán, szubmontán elterjedésüek és csak különösen nedves azonális növénytársulásokban jelennek meg Közép-Európában az alföldeken, pl. ligotordőkben ós más alföldi szogélyterüloteken, mint pl. Porforaella incarnata, Daudebarbia rufa, Aegopinella rossmanni. Kszaki elterjedési határukon 1 szak-Németországban, a Lengyel síkságon, а Baltikumban a magasabb oceánitás révén planar elterjedésüek. Elterjedési határuk szélein terricol életet élhetnek. A bükk а Balkánon montán helyzetben а Cromorlől ismert (SERCEJ, 1963). A balkáni klímatipusokat a közép-európaitól eltérő magasabb humidités jellemzi (HORVÁT-GLAVlí-l'LLENBERG, 1974). I.z a magas csapadék miatt nagyfokú ocea'nitást jelent. A bükkösök között növényzetük európai terjedését tekintve két tendencia érvényesül, az illir zóna elemei subocoáni típusú szétterjedésnek a moosiai zóna növényzete subkontinentálisak, de t 'ég suboceáni területre expandálnak. A növényzet oceanitásfokozatokhoz mutatott elhajlását Е' л !ОК1ч, 1068 állította össze (7. ábra). Az ábrán а suboceáni szétterjedést az 1-3, a subkontinontális szétterjedést а 4. számmal jelölt területek képviselik. Л csiga fajolterjedési térképek pontosan ezt a különbséget mutatják а suboceáni l-'agion illyricum növényzeti zónához kötődő és а subkontinontális Kagion moesiacum növényzeti zóna csiga aroái tekintetében. E két növényzeti zóna megfelel HORVÁT-GLAVIC-ELLENBERG, 1974 szerint az ökológiailag szubkontinontális és kontinentális Pagetum dacicum és Faüetui,, liiodioouropaoum közép-európai as ociéció csoportba tartozó bükkösöknek. Az idetartozó bükkösök övében élő' csigafajok többsége mészkedvelő. Az Oxychilus aopressus savanyúságjelzö (LO^EK, 1964), tehát mészkorülő bükkösökhöz kötődik (8. ábra ). Л Quercion frainetto cerris növényzeti 'zóna (9. ábra) a Balkánon planar-collin !,elyzi'tfi. Ennek megfelelő pl. az Aegopi n ella minor magyarországi elterjedése alacsony domb és hegyvidéken és az alföldi tölgyesokbon, ligotordőkben. Л Dél-és Nyugat- Alpok vagy subrnoridionális (submoditerrán ) alpok növényzetilog szintén elkülönülnek a környező alpi területektől. M EUS EL et al. 1965 a DorobaltaeaIrére vonaltól délre ПаПо-Karnikus provincia csoportot különít el ( 1() ábra). A NyugatAlpok az etanlo mediterrán ólomok lehetséges refugiumai. 1, növényzeti és klimatikus elkülönülés az Alpok többi részétől magyarázza a Dél-Alpok területén lévő több csigafaj stacioner aroéjél, pl. Odontocyclas kokoil i (ROSSM.) (KLEMM, 1973 p. 167, 41. térkép L 57
