Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 11. (1986)
Füköh, L.–Krolopp, E.: Adatok a bükk-hegységi Csúnya-völgy és környékének holocén Mollusca-faunájához
Pol. Hist-nat Mus. Matr. 11. 1986. Adatok a bükk-hegységi Csunya-vÖlgy és környékének holocén Mollusca-faunájához FÜKÖH Levente, KROLOPP Endre Gyöngyös, Mátra Múzeum, Budapest, Magyar Állami Földtani Intézet ABSTRACT: The paper makes known the young Quarternary fauna of two smaller caves. The data make up well the papers written by authors earlier on the fauna development of the area. Az elmúlt években több dolgozat is foglalkozott a Csúnya-völgy kvartermalakológiai vizsgálatával (FÜKÖH, L. - KROLOPP, E. 1982-83, 1984; FÜKÖH, L. 1985; FÜKÖH, L. - GERA, L - KÖRMENDI, Á 1985). Az eddig előkerült Mollusca-fauna segítségével nyomon lehetett követni a völgyben, illetve környékén, a fiatal negyedidőszakban lezajlott változásokat, és azok kronológiai pontosítását is megkíséreltük. A vizsgálatok során több faunisztikai érdekességet is találtunk, ezek közül is kiemelkedik egy új Daudebardia faj (FÜKÖH, L. 1985) előfordulása. L CSÚNYA-VÖLGYI IIL SZ. SZIKLAFÜLKE A sziklafülke a völgy DNy-i végénél, annak a Ballá-völgybe torkollásánál található. A valamikor feltehetően nagyobb barlang hátráló pusztulással erodálódott, s így ma az egykori kürtő helyén felgyülemlett üledékek a felszínre kerültek. A vertikálisan egymást követő nyolc mintával feltárt üledékösszlet Mollusca-faunája 40 fajt tartalmaz (L táblázat). A fauna LOZEK (1965) által kidolgozott ökológiai tagolásából kitűnik, hogy a zárt erdőre jellem-ző fajok szinte minden mintában 80—90 %-os relativ dominanciával szerepelnek ( 1. ábra). Az erdei elemek mellett csak a nagy ökológiai türőképességü, nyílt, bokros területeken élő fajok, mint pl. a Vallonla costata találhatók meg, az ún. tipikusan sztyepp elemek nem tagjai a faunának. Ebből az ökológiai megoszlásból arra lehet következtetni, hogy az üledék a fiatal holocén korban rakódott le. Ezt támasztja alá az egykori barlang völgybeli helyzete is. A korábban vizsgált barlangok, mint a Muflon-barlang és a Csúnya-völgyi L sz. sziklaüreg (FÜKÖH, L. - KROLOPP, E. 198 2-83, 1984), idősebb kvarter (felső-pleisztocén) üledékeket is tartalmaztak. Ezek azonban a völgytalp felett minfegy 10-12 m magasságban nyíltak, mig a Csúnya-völgyi IIL sz. sziklaüreg bejárata a völgytalp szintjén van. IL HÁROMÁGÚ-BARLANG A barlang a Csúnya-völgy felső kijáratától ENy-ra egy mellékvölgyben találliató. Vörös színű agyagos kitöltést tartalmaz, melynek pleisztocén korát az üledékből előkerült emlőscsontok is bizonyítják. A közel 10 méteres mélységben egységes üreg a felszínre három ággal nyílik. E hármas tagolódás tette lehetővé sajátos üledékkomplexumának kialakulását. A valamikori víznyelő fő ága a már említett vörösagyaggal töltődött ki, melyet az oldaljáratokon beömlő víz részlegesen kimosott, s a pleisztocén képződmény helyét holocén korú humuszos üledékkel töltötte fel. Ez a fiatal, mintegy 30 cm vastag üledék igen gazdag malakológiai anyagot tartalmazott Jól jellemzi ezt, hogy a begyűjtött mintákból а nagyszámú héjtöredék mellett 48 faj 12 214 egyede került elő (IL táblázat). A fauna - a benne előforduló fajok és egyedszámuk relatív gyakorisága alapján is - tipikusan erdei. A már emiitett, LOZEK-féle ökológiai csoportosítás alapján az erdei elemek az összfajszám 87,7 %—át teszik ki (2. ábra). A nyílt területeken élő, szárazságtűrő fajok (pl. Chondrula tridens , Cochlicopa lubricella ) egyedszám gyakorisága igen alacsony. A faunakép és egyedszám gyakoriság alapján az eddigi vizsgálatok szerint az üledék a holocénnek az atlantikumtól máig terjedő, fiatal szakaszában képződött (FÜKÖH, L. 1980.). A szubboreális szakasz üledékét azonban a csigafauna alapján nem lehet igazolni. 1
