Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 11. (1986)

Bába, K.: Magyarország szárazföldi csigáinak besorolásához felhasznált fajarea térképek és értelmezésük II.

Fol. Hist-nat Mus. Matr. 11. 1986. Magyarország szárazföldi csigáinak besorolásához felhasznált fajarea térképek és értelmezésük IL BABA Károly Szeged, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola ABSTRACT: Author analyses the possibilities of elaboration of zoogeographical categories in a complex way and the factors which influence on the process of spreading. A témáról e folyóiratban közölt első cikkemben (BABA, 198 2-83) már utaltam arici, hogy a terjedelemszabta korlátok miatt a munka .több részben jelenik meg. A több részben való megjelentetés a rendelkezésre álló változó terjedelem, valamint a dolgozat egyes részeinek hosszú átfutási ideje kissé rendhagyóvá teszi a szerkezetét a szöveg * és az ábrák egymáshoz való viszonyát. A cikkek összeállításának rendező elve a fajtérképek mielőbbi közreadása, annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló adatok gondos tanulmányozása révén összeállított, generalizált fajelterjedési térképeket magam csupán az állatföldrajzi beosztáshoz szükséges szétterjedési tipus szimbólumoknak tartom. így az első rész tartalmazza a célkitűzést, a vázlatos metodikát és az első faunakör fajelt terjedési térképeit. A második részben a rendező elvekre térek ki. A későbbiekben a további faunakörök faunaelemeinek térképeit közlöm. A további részben vagy részekben az egyes faunakörök jellemzésére kerül sor. Ily módon az egyes faunakörök jellemzéséhez felhasznált fajarea térképek egy korábbi részben rendszerint már megjelentek. A mondanivaló szemléltetése szövegközi táblázatok, ábrák és táblaoldalakon lévő ábrák segítségével történik. Rendező elvek Az 1. táblázaton lévő rendező elveket kiuon-külön az I. részben felsorolt szerzők foglalták össze. Rövid áttekintésük még sem érdektelen, a malakologusok számára. A zoogeográfiai csoportosítás céljából felhasznált faunaelemek chorologiai képének megrajzolását majd az elterjedési kép kialakulási folyamatának elemzését (deszkriptiv és genetikus szakasz) elvégezve, a közös refugiumokra visszavezethető faunakörök három életkörzetbe (biochor) tartozhatnak. (REINIG, 1938; DE I.ATTIN, 1967; VARGA 1975) Arboreális életkörzet; semiarihumid, semihuniid erdőterületek klimatikusan, amelyekhez hozzátartoznak az erdőüv által közrezárt potenciális klimatikus erdőterületek is, mint a mediterrán szikla és sztyepp rétek, legelők, xerofil-mezofil cserjések, mocsarak, ingováriyok. Az arboreális életkörzet határai tehát tágak, a lombhullató erdőktől a boreálismontán tűlevelűkig és a szubtrópusi keménylombú erdőkig, cserjékig ide tartozik a Holarktiszban a klimatikusan kontinentális, atlanti és mediterrán "Silvae"-öv. Az általam tárgyalt faunakörök zömmel arboreális eredetűek. Eremialis életkörzet; klimatikusan arid, nein erdősülő (de nem cserje és famentes területek). A Holarktisz Artemisia sztyeppjei, félsivatagok, sivatagok tartoznak ide. Ezt az életkörzetet a posztglacialis gyors beerdősülés erősen szigetszerűvé tette Európában. Oreális életkörzet: (VARGA, 19755, 1977) domborzati és edafikus okok miatt elsődlegesen erdőtlen területek. A fátlanságot az alacsony hőmérséklet és rövid tenyészidőszak hozza létre, mint a magas hegységek fahatár feletti nivalis zónájában és a tundrán (oreotundrális). Az alpi és oreotundrális oreális területek a glaciálisok alatt állhattak kontaktusban egymással. A széttagoltság, izo» láció, a faunaelemek sokféleségét hozta létre. F. humid jellegű oreális területek mellett 49