Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 11. (1986)

Szabóky, Cs.: A Mátra-hegység lepkefaunája I. Mátraszentistván és környéke lepkefaunája

A Cyphophora idaei Z. - derécerágó tündérmolyt 1984. júl. б-án gyűjtöttem a Nárád-oldal málnásában. A lepkét a bozótból felzavarva sikerült behálózni. Irodalom Izsákról említi, de a NATTÁN-gyűjteményben 9 példányt találtam az 1964. évből Galyatetőről (SZABÓKY, 1983). Bükk-hegységi adatait ld. ott A 20 éve nem gyiijtött faj még létezik a Mátrában. Tápnövénye a Chamaenerion angustifolium. Az Epilobium hirsutumo

n élő Mompha ochraceella CURT. - okkerszínű lándzsásmolyt 1983. júl. 1-én gyűjtöttem fényen a 3. sz. gyűjtőhelyen. A Bátorligetről, a Bükkhegységből és Kaposvárról ismert fajt újabban fogta a kisbéri fénycsapda, azonkívül Piliscsabán (Vörös-hegy) gyűjtöttem több példányát A Staamatophora tririvella H. S. - homoki tündérmoly megjelenése (1984. júl. 26. 3. sz. gyii hely) igen meglepő, mert az élőhelyei a homokos területek. Ujabban rendszeresen gyűjtöttem példányait dolomiton Piliscsaba-Vörös-hegy). Mivel tápnövénye ismeretlen nem lehet eldönteni, hogy Mátraszentistvánon honos vagy csupán egy elkóborolt példányról van-e szó. Legközelebbi ismert lelőhelye Pásztó. Hasonló módon furcsa a csak Dunántúlról ismert Chrysocrambus cassentiniellus Z. - déli fűgyökérmoly előkerülése, mely a füves területek, gyepek lakója. 198 2. jún. 11-én az 5. sz. gyűjtőhelyről 80 Hgl. fényére repült. A példány frissnek látszik, tápnövénye nem isert ! Egész gyűjtés alatt meleg déli szél fújt, s talán ez lehet a magyarázata a faj idevetődésének - a több éves gyűjtések eredményeképpen csupán ez az egy példány került elő. 1980-ban az Alföldön több tucatot gyűjtöttem belőle, s feltételezem, hogy a Mátra alacsonyan fekvő területein is honos. Az 198 2. évben az Acherontia atropos L. - halálfejes lepkénél is nagyarányú északra való felvándorlást figyelhettünk meg. Ebben az évben az ország több pontján felbukkant, így szept 25-én a 2. sz. gyűjtőhellyel szembeni utcai közvilágítás Hgl-n három példányt sikerült gyűjtenem belőle, két Catocala fraxini L. társaságában. A szenderek tökéletesen frissek, messziről való repülésük kizárt Az Adrasteia sequax HAW. - napvirág-borzasmolyt Mátraszentistvánon a 3. sz. gyűjtőhelyen fogtam 1984.' júl. 26-án két példányban. A Sopronból és Budapest környékéről ismert fajt az elmúlt öt évben számos helyen sikerült gyűjtenem: Bakony (SZABÓKY, 1982), Vértes (Zöld-völgy), Piliscsaba (Vörös-hegy). Tápnövénye a Helianthemum ovatum

. Annak ellenére, hogy a területen nem folynak komoly mezőgazdasági munkálatok, mégis megtalálhatók a máshol kanoly problémát okozó kártevő lepkefajok, igy a Sparganothis pilleriana DEN. et SCHIFF; Etiella zinckenella TR.; Ostrinia nubilalis HBN, és a Hyphantria cunea DRURY stb. Ezeket a 4. sz. helyen működő fénycsapda kivételnélkül megfogta. Az Epinotia nanana TR.; Laspeyresia coniferana RETZ.; Laspeyresia pactolana Z. fenyőn élő fajokat Mátraszentistvánon és környékén néha tömegesen lehet gyűjteni, számolni lehet a közeljövőben a lucosokban komoly kártevőként való jelentkezésükkel. Nagy meglepetésemre Mátraszentistvánon 1983. júl. 21-én az 1. sz. gyűjtőhelyen fényre repült egy Laspeyresia pyrivora DANIL. - körtemoly. A fajt a rokon L. pomonella-hoz való nagyfokú hasonlósága miatt nehéz elkülöníteni attól - kivéve ha friss ép példányokkal állunk szemben. A pomonella elülső szárnya a tükörtől a tő felé világosszürke, a külső szegély felé fekete (vagy sötétbarna) és az interferáló pikkelyek inkább barnás-vörösbe hajlanak, a pyrivora elülső szárnya egyöntetű sötét színű és a horgokból kiinduló keres ztsávok többnyire épek (előző fajnál elmosódottak, szálkázottság található rajta) a tükör inkább részekre szakadt és az interferáló pikkelyek többnyire ezüstös csillogásúak. Mindkét faj hátulsó szárnya barna, sötétbarna míg a pomonella rojtja fehér addig a pyrivora rojtja megegyezik a szárny színével - esetleg a végein fehéres. Magyarországon feltehetőleg sokkal több helyen él mint ahogy azt az eddigi adatok mutatják (lásd a budapesti TTM. állattári gyűjteményét). ERDÉLYI Csaba (1984) kutatásai eredményeképpen ismertté vált, hogy a Collicularia microgrammana GN. nevet helytelenül használtuk eddig. A név mögött megbúvó faj neve helyesen Laspeyresia medicaginis KUZ-N., s így értelemszerűen az eddigi öszszes magyar irodalomban szereplő C. microgrammana (mely egyébként nincs Magyarországon) adat a L. medicaginis-re vonatkozik. A L. medicaginis Mátraszentistvánon nem ritka. Igen nagy meglepetés volt, hogy a Mátraszentistvánon 1981. VTI. 10-, 198 2. VIL 3- és 1984. VIL 13-án a 3. sz. helyen begyűjtött faj példányai a Myrmecozela ochraceella TNGSTR. fajjal azonosnak mutatkoztak, s egyben a hazai fauna új tagja lett (SZABÓKY, 1985 in print). 1985. jún. 16-án a lucfenyvesben fogott Schiffermülleria grandis DESVIGN. szintén a magyar faunára új lett (SZABÓKY, 198 5. in print). Az Euzophera pinguis HAW. az égeres lápvidékek jellemző faja. Mátraszentistvánon 1983. aug. 19-én repült a 80 W Hgl fényére az 5. sz. gyűjtőhelyen. Ugyanezen a helyen repült fényre a nyílt gyepek lakója, az Aplasta ononaria FUESSLY 198 2. aus. 4-én. 36