Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 11. (1986)
Solt, P.: Nagyvisnyó környékének perm időszaki halmaradványai
Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 11. 198 6. Nagyvisnyó környékének perm időszaki halmaradványai SOLT Péter Budapest, Magyar Állami Földtani Intézet ABSTRACT; The railway line exposes Upper Permian lyttonic black limestone (Bellerophonic formation) in several places north of Nagyvisnyó (western border of Bükk Mountain). Prom these localities a unique fossil material can be found in the Natural Science Collection of Gyöngyös Mátra Museum thanks to Perenc Legányi. During the fine stratigraphie reexposing of the classical localities the oldest Hungarian sea-vertebrate remains collection - which had comprised three shark-teeth ( Acrodus gaillardoti Ag. ), a skin-tooth of a piked palaeoshark ( Acanthoides gracilis var. Bendai ), a tooth-fraction of an extinct primaeval group (Janassa sp. ), and the remains of the masticatory surfaces of two holosteous fish ( Lepidotus sp. ), - increased to seven items. A Bükk-hegység paleozoós felszíni feltárásai közt előkelő helyen szerepelnek a "Nagyvisnyó I-V. vasúti bevágás "-ként ismert lelőhelyek. Ezek a gazdag ősmaradvány anyagot szolgáltató előfordulások a század elején az Eger-Putnok vasútvonal építése során nyíltak meg Nagyvisnyótól északra a Somos-hegy keleti és a Cseres-hegy nyugati oldalában. Az egy ideig majdnem elfeledett, majd a közelmúltban (FÜKÖH, 198 5) méltón értékelt LEGÁNYI Ferencnek, — ennek a szinte legendás hírű egri birtokosnak, a fáradhatatlan ősmaradvány gyűjtőnek, az egri Természettudományi Gyűjtemény megalapítójának, a szegénységben elhunyt mecénásnak - köszönhetően páratlan foszília együttes került innen elő. LEGÁNYI F. gyűjtését először SCHRÉTER Zoltán ( 1959 ) dolgozta fel, aki az egri anyag határozásában is segédkezett A lelőhelyekről számos élőlény ( Mollusca, Echi n oidea , Crinoidea, Brachiopoda, Trilobita stb. ) maradványa mellett, - melyek feldolgozása (SCHRÉTER Z., 1948; MIHÁLY S., 1978) folyamatban van - halak fogai, és bőrképletek is előkerültek, melyek a hazánk területén eddig feltárt legidősebb gerinces (porcos- és csontos hal) leletegyüttesét képezik. Dr. DETRE Csabával a klasszikus lelőhelyek felkutatása és finomrétegtani újragyűjtése során két újabb halfogra bukkantunk, s így a korábbi öttel együtt a leletek száma hétre emelkedett. A vizsgált ősmaradvány anyag a Nagyvisnyó V. sz. »vasúti bevágás középső szintjében, a sötétszürke, feketés szinü, kemény, ütésre bitumenszagot árasztó mészkőben fordult elő. Ez a képződmény a felső-perm bellerophonos emeletében képződött, és "lyttoniás fekete mészkő"-ként ismert. Három fog az Acrodus nemzetségbe tartozó Acrodus gaillardoti AGASSIZ fajtól (AGASSIZ L., 1843: MIHÁLY S. - SOLT P. 1981) származik. A fogak ( 1. sz. kép) eliptikusan elnyúltak, a kiemelkedő középső régióból apró barázdák áramlanak a perem felé, a rágófelület túlnyúlik a fogtalpon, majd hirtelen visszahajlik. Hosszuk 20—22 mm közt, szélességük 6-8 mm közt mozog, maximális magasságuk 5 mm, peremi túlhajlásuk 0,5 mm, szinük felete. Az Acrodus ok Európából és Ázsiából a felső permtől ismertek, Észak Amerikában a középső triászból, Dél Amerikában a felső krétából kerültek elő. Mai leszármazottaik a Heterodontus nemzetségben öt fajjal ( STEUBEN, 1978) képviselt bikacápák, az indopaci fikus fauna provinciában, trópusi, szubtrópusi litorális vizekben, a korallzátonyok, homokpadok, torkolatvidékek táplálékban gazdag élettereiben. Fogazatuk, a lapos, érdes, enyhén kúpos őrlőfogak, rabló-ragadozó életmódra nem alkalmas, igy a halakra nem jelentenek különösebb veszélyt, elsősorban puhatestűeket, tüskésbőrüeket, rákokat esznek, ebből következően az aljzat közelében élnek. Az M 61/ 775 lsz. lelet egy 2,5 x 2,5 cm-es rágófelület, melyből kerek fekete zománcképletek domborulnak ki, a félgömb alakú fogacskák nem közvetlen egymás mellett, hanem egymástól átlag 1 mm-re ülnek (2. kép). SCHRÉTER Z. határozása szerint "Placodonta fog", a Semionotoidea rend Lepidotus nemzetségébe tartozó örlőfogú csontos halak a triászban már elterjedtek, egy korai előfutáruk lehetett a vizsgált példány. Mai rokonaik erős "metsző" fogaikkal a korallokat is előszeretettel harapdálják. 7
