Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)
Varga, A.: A magyarországi Stylommatophorák tápcsatornájának anatómiai vizsgálata I.
Fol. Hist.-nat. Mus. Matr, 10. 1985. A magyarországi Stylommatophorák tápcsatornájának anatómiai vizsgálata I. VARGA András Gyöngyös, Mátra Múzeum ABSTRACT: Anatomical investigation, of the intestinal tract of Stylommatophoras of Hungary. I. Author examines the intestinal tract of Stylommatophora genera of Hungary in his paper. He publishes 53 species "in situ" with the help of 120 figures. A Stylommatophorák tápcsatornája a radula és az állkapocs kivételével, kevés taxonómiailag is értékelhető bélyeget tartalmaz. Vizsgálataimat azzal a célkitűzéssel kezdtem el, hogy feltárjam és rögzítsem a tápcsatornát eredeti helyzetében, keressem azokat a részleteket, melyek további adatokat szolgáltatnak a hazai fajok tájanatómiájának pontosabb megismeréséhez. A hazánkban élő 68 Stylommatophora genus /PINTÉR, 1984/ képviselői közül 53-nak rögzítettem a tápcsatornáját /1-120. ábra/. Nem jutottam vizsgálati anyaghoz a Pseudofusulus , Opeas , Semilimax , Phenacolimax , Candidula és az Eobania genusok esetében. Nem vizsgáltam az Alopia és a hazánkban előforduló 8 meztelencsiga genust. A lehetőségekhez mérten, a munka során hazai példányokat használtam fel, ettől csupán a Pyramidula esetében tértem el. Hogy a tápcsatorna hagyományos felosztásában /elő-, közép-, utóbél/ zavarokat ne okozzak, a béltractus legbonyolultabb /in situ!/ középső szakaszát /gyomortól anusig/, anatómiai helyzete alapján bontottam részekre és neveztem el /oszlopbél, vesebél, gyomorbél, végbél/. Ezen nevek alkalmazására pusztán gyakorlati szempontból volt szükség, hogy a genusok bonyolult szerveződésű tápcsatornáját eredeti helyzetében, egyszerű módszerekkel lehessen jellemezni, vagy összehasonlítani. Az 1-5. ábra a szervrendszer tájanatómiai viszonyait ismerteti. Az elkülöníthető szakaszokat az ABC nagy betűivel jelöltem, ha ezeken belül lehetőség adódott a további felosztásra, úgy azok megkülönböztetésére az ABC kis betűit használtam: A-B = buccalis tömeg /a = radulagyökér, b = buccalis tömeg visszahúzó izma, с = radulagyökér visszahúzó izma/. B-C = oesophagus /d = nyálmirigy, e = begy, lásd 65. ábra/. C-D = gyomor /f = proximalis vég, g = gyomortörzs, h = gyomorfenék/. D-E = oszlopbél. E-F = vesebél /i = veseív, j = a vese és a bél érintkezési felülete/. F-G = gyomorbél /k = gyomorív, 1 = köztes ív, lásd. 51. ábra/. G-H = végbél /m = anus/. A tápcsatorna a buccalis tömeggel /pharinx/ kezdődik. Alakja, nagysága változatos. Saját visszahúzóizma két ágra hasadva a radulagyökér előtt átöleli a pharinxot. A radulagyökér nagysága genusonként eltérő, az esetek nagy többségében saját visszahúzóizommal rendelkezik, ami hosszabb rövidebb távolság megtétele után a pharinx visszahúzóizmával egyesül. A /páros/ nyálmirigy alakja változatos, olykor a pharinx közelében helyezkedik el, máskor a gyomrot közelíti meg. A fenti távolság megítélésekor a buccalis tömeg hosszát /"bucca-hossz"/ veszem mértékegységül. Az oesophagus az oszlop vonalát követve éri el a gyomrot. Rajta gyakran jellegzetes tágulatot, un. begyet figyelhetünk meg. A begy funkciója a nagyobb tömegű táplálék ideiglenes tárolása, ahol természetesen már az emésztési folyamatok is megindulnak. Megjelenési formái közül talán általánosabbnak nevezhető az a tipus, amikor a tágulat a pharinxtól a gyomorig tart, ritkább a valóban begyszerü duzzanat, mely az oesophagus egy bizonyos szakaszán lokalizálható. 61
