Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)

Almádi, L.: Adatok az Észak-Jászság flórájához

daceae fajokról 50 éves periódusonként 3 térképet is közöl, és igy több mint 150 év fajritkulásait dokumentálja. TÁRNA KÖRNYÉKI LEGELŐK Tarnaörs határában több legelő is van. Ezek fajösszetétele változatosabb mint a környéken előforduló, hasonló, nagyrészt Festuca pseudovina különböző társulásaiból álló legelők állománya /pl. Erk, Jászapáti, Jászberény, Jászárok­szállás határában/. Ennek a korábbi vegetációra utaló jelenségnek az okát ke­resve, első indokként a Tárna és a Kis-Tarna közvetlen közelsége hozható fel. Ez a körülmény közvetve azáltal is hathatott, hogy a ligeterdő foltok a törté­nelem során a Tárna-mentén a legtovább megmaradtak. Az 178-3-as katonai felmé­rés a Tárna mentén /a Gyöngyös torkolatánál/ még az Erki-erdőt, Tarnaörstől D-re a Fácános-erdőt, a Tárna két oldalán, a Miske és Körtélyes legelők között ábrázolja. Jászdózsától északra pedig a mai napig meglévő Pap-erdő környékét is erdőnek, legalábbis cserjésnek mutatja. Az első katonai felmérés fás vegetáci­óra utaló adatát ugyancsak megerősiti BEDEKOVICH valamivel korábbi /1779-ből származó/ szép kéziratos térképe a Kis /Holt/-Tarna torkolati vidékére vonatko­zóan /TÖTH 1976/. A Körtélyes legelőn mai napig megtalálható a három jellemző Peucedanum faj. Peucedanum alsaticum a leggyakoribb, a környező füves területeken is elő­fordul /egykori erdős helyeken/. A legritkábban ma már a Peucedanum ce rvaria, eddig két termőhelyen került elő, a Körtélyes legelő mellett, ahol 1984-ben közel 90 példányban virágzott és a Péterke-legelőt szegélyező gyepes útszélen. Ez a két maradvány termőhely a korábbi gyakoribb előfordulás feltételezését valószínűsiti. A Peudenamu officinale /nagyobb bokraival/ mindkét helyen meg­található /2.sz. térképvázlat/. Ugyancsak 3 egymástól szántóföldekkel elválasztott helyen fordul elő a Seseli varium /= pallasii /, jelenlegi előfordulási súlypontja a Körtélyes lege­lő D- és К oldalait határoló, 1950-es évek elején telepitett fasor. A további két termőhely a legelőtől D-re lévő árvédelmi töltés és a már Jászdózsa hatá­rában lévő Pap-erdő K-i cserjés szegélye. A termőhely csak kis mértékben löszös anyagtalajon van, jelenleg semmi kapcsolat nem mutatható ki a Hevesi homokhát­tal /l.sz. térképvázlat/. A Körtélyes legelő jellemző fajai az évek óta tartó jelentős túllegelte­tés miatt elsősorban a szegélyeken maradtak meg. Ezek között Thlaspi jankae, Atser punctatus , Artemisia pontica , Phlomis tuberosa , Clematis integrifolia, Eryngium planum emlithetők. A mélyebb fekvésű ecsetpázsitos részek figyelemre méltóan védendő faja az Iris spurea . A szegélyező árokban Senecio doria nő. A legelőtől D-re lévő, szabályozás után holt ággá vált Tárna szegélyén jól fejlett példányai nőnek a Dianthus collinus ssp. glabrisculus-nak és a Clematis integrifolia-nak. A Clematis integrifolia a terület egyik szép és jellemző faja, népi neve a területen "árvalányhaj". Ez a megjelölés a termések repítő készülékeire vo­natkozik és találó is, de mivel a magyar növény névadás szabályaival ellenke­zik, nem javasolható a szakirodalomban való használata /CSAPODY és PRISZTER 1966/. PAP-ERDŐ, JÄSZDÖ2SAN Ez a kis erdőfolt, régebbi állománya 1 ha területű lehet, a D-i oldalán 1950-es évek elejéről származó fiatal tölgyes telepités van, ember magasságú gyommal. Eredetét tekintve igen értékes maradványa a régi Tárnát kisérő tölgy­szil-kőris ligeterdőknek. Folytonosságát a már emiitett BEDEKOVICH 1779-ből származó térképe és az első katonai felmérés 1783. évi felvételei bizonyitják. Erre az erdőcskére vonatkozhatnak JANKA 1866. évi adatai is, bár ő nem ad kö­zelebbi megjelölést, mint "jászdózsai erdőcske". A lombkoronaszintet Quercus robur , F raxinus angustifolia és Ulmus campest­ris képezi. A cserjeszintben igen sok Acer tatricum és meglehetősen nagyra nőtt Acer campestris ek díszlenek. Ezeknek kisebb példányai mellett Ligustrum vulgare , Cornus sanguinea , Euonymus europaeus , a szegélyén Humulus lupulus , Prunus spinosa , Crataegus mono gyna. Ennek a kis erdőfoltnak az állománya a mai formájában valószínűleg nem teszi lehetővé a pontos társulás megállapítását, mert átmeneteket is mutat a lösz- és méginkább a sziki tölgyesek irányába. Mindenesetre nagyon figyelem­2 6

Next

/
Thumbnails
Contents