Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)

Rövid közlemények - Buschmann, F.: A Thyris fenestrella ssp. seminigra Issekutz, 1953 előfordulása a Mátra-hegységben

Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 10. 198Л. A Thyris fenestrella ssp. seminigra ISSEKUTZ, 1953 előfordulása a Mátra-hegységben BUSCHMANN Ferenc Jászberény. Jász Múzeum A Nyugat palaearktikus areájú Thyris fenestrelle SCOP. faj Magyarországon gyűjtött példányain végzett részletes vizsgálatainak eredményeit 1953-ban tette közzé Dr. ISSEKUTZ László. Megállapította, hogy hazánkban két eltérő alakban fordul elő. Gyakoribb, és elterjedtebb, a világosabb színű, keskenyebb szárnyú nomenklatúrái törzsalak /ezt a formát 1974-ben Jászberényben magam is több példányban gyűjtöttem: TTM. gyűjteményében/, mig a Bükk-hegységben gyűjthető, szélesebb, és lényegesen sötétebb szárnyú alakot önálló alfajnak minősítette: = ssp. s

eminigra ISSEKUTZ, 1953. Ez a megállapítása azonban csak a külső, bár lényeges morfológiai különbségeken alapul: - mint a szerző maga is megjegyzi: "Az ivarszervi vizsgálatok a két alak között semmiféle eltérést nem mutatnak." ISSEKUTZ nyomán GOZMÁNY /1965/ is csak a Bükk-hegységet jelöli meg a SSD. seminigra előfordulási helyéül, holott VARGA Z. /1961/ megemliti, hogy ezt az alakot a Tornai Karszton is gyűjtötte: - "Igen érdekes tény, hogy az Aricia allous HBN., és a Melli

cta britomartis F. Bükk-hegységre jellemző rasszai mellett a Th. fenestrella SCOP. eddig bükki endemizmusának vélt alfaja is előfordul Jósvafő környékén." Tehát már ekkor kitűnt, hogy ez az alfajnak tekintett alak elterjedése nem korlátozódik csupán a Bükk-hegységre. A továbbiakban a Th. fenestrella SCOP. fajra vonatkozóan újabb utalást nem találunk a hazai szakirodalomban, ahol a Mátra-hegységi előfordulásáról sem volt tudomás /Jablonkay, 1972/. Ennek ellenére nem volt túlzottan meglepő számomra, hogy 1981.

VI.21.-én nyolc Th. fenestrella-t fogtam a Mátrafüred fölötti Somor-patak-völgyben, majd 23 -án és 25 -én a Vizes-Kesző környékén újabb 2-2 példányát /utóbbiakat KIRÁLY László társaságában/, mindannyiszor a Sambucus ebulus ernyős virágain. Az elfogott példányoknak azonban szembeszökő volt a sötét színük. ISSEKUTZ /1953/ és GOZMÁNY /1965/ leirásaiból egyértelműen a seminigrá

val voltak azonosíthatók: szélesebb, zömökebbnek tűnő sötét szárny, kis üvegfoltokkal, feketefehér gyűrűs hátsólábak. A példányokat összehasonlítottam a Mátra Múzeumban őrzött ZÖLD L. és ANTAL I.-féle gyűjteményekben meglévő, bükki eredetű, Th. fenest rellakkal, s ez minden további kétséget kizárt, az általam gyűjtött példányok az ISSEKUTZ által seminigrá

nak elnevezett alakhoz tartoztak. Továbbá fény derült arra is, hogy a szóbanforgó fajnak valóban nem volt mátrai adata, - ezt a TTMban folytatott kutatásaim újólag megerősítették. Ezek után tíz példányt a Mátra Múzeum gyűjteményében helyeztem el. Megállapítható tehát a Th. fenestrella seminigra ISSEKUTZ, 1953. alfajjal kapcsolatban : 1./ Habár alfaji voltát a hazánkban előforduló két alak között genitáliai különbségek nem támasztják alá, önállóságuk az állandósult morfológiai különbségek révén /melyek feltehetőleg a glaciális - periglaciális időkben bekövetkezett, minden valószínűség szerint egységes area szetszakadozasa következtében alakultak ki/ nem vonható kétségbe, sőt, alátámasztja az a tény, hogy a különböző változatok elterjedése a jelenlegi ismereteink szerint máig sem fedik egymást, ugyanakkor köztes formák sem kerültek elő napjainkig. 2.1 VARGA /1960/ a Th. fenestrella seminigra ISSEKUTZ-t több más, hasonló elterjedésű fajjal együtt, /

Mellicta britomartis confulgens

, Aricia allous issekutzii, Pieris manni reskovitsii,

/ a harmadkor végi, kárpáti-balkáni montánfauna reliktumának tekinti. Megállapítása lényegét tekintve,nincs okunk azt 151