Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)

Rövid közlemények - Kárász, I.: Pókbangó (Ophrys sphegodes Mill.) a Nagy-Egeden

Fol. Hist.-nat. Mus. Malr. 10. 190.Ï. Pókbangó (Ophrys sphegodes MILL.) a Nagy-Egeden (előzetes közlemény) KARASZ Imre Eger, Ho Si Minn Tanárképző Főiskola Rövid közlemények A Bükki Nemzeti Park fokozottan védett területeinek kutatása során az utóbbi években több növényfaj újabb lelőhelyére derűit fény /ni. ORBÁN 1980, SUBA-KARÂSZ-TAKÂCS 1982, BAKALÁRNÉ et al. 1983/. Újdonságokkal azonban nemcsak a fenti területek, hanem a Bükk hegység egyéb részei is szolgálhatnak. 1981. május 14.-én főiskolai hallgatókkal kirándultunk az Eger mellett emelkedő Nagyeged hegyre és a pókbangó /

Ophrys spehgodes/ néhány virágzó példányára bukkantunk. Hazánkban a bangók öt faja él. Közülük a pókbangó a leggyakoribb. SOÓ /1959, 1973/ még számos lelőhelyét emliti /Eger, Naszály, Budai-hg, Bakony, Balaton-vidék, Sopron, Kőszegi hg., Bakonyalja, É-Zala-Tolna, Kisalföld, Duna völgye, Duna-Tisza köze/. E termőhelyek egy részéről /pl. Sonron, Budai hg, Bakony és valószínűen a Kőszegi hg/ napjainkra már eltűnt /CSAPODY, 1982/. Gyakorinak csak a DunaTisza közén tekinthető, de az intenzív rét- és legelőgazdálkodás ott is egyramásra felszámolja a néhány évtizeddel ezelőtt még viruló populációit. Ezért fokozottan védett növényfajjá nyilvánították. Az Északi-Középhegységben egyetlen lelőhelyét a Kisegedet emliti az irodalom, ahol VRABÉLYI fedezte fel és gyűjtötte be /VRABÉLYI ap. KERN, 489, ap. SOÓ Rev. 143, Mátra 15 exs!/ A Kisegedet az elmúlt években több alkalommal bejártuk, de populációját nem leltük meg. A pókbangó siksági-dombvidéki növény, szubmediterrén /közép-európai/ flóraelem. Elsősorban nedves mocsárrétek, láprétek, nedves buckaközök mészkedvelő faja, esetenként azonban zárt mészkődolomit sziklagyepekben is megjelenik. A Nagyegeden DNy-i expozícióban a P jelzésű turistaút közvetlen közelében cserszömörcés molyhostölgy-bokorerdő társulás Festucetum sulcatae fragmentumban él. Populációjának egyedszámváltozását, a meddő és virágos egyedek arányának alakulását megtalálása óta évenként felmérjük, eredményeinkről a közeljövőben egy részletesebb közleményben számolunk be. IRODALOM BAKALÁR, S-né - ORBÁN, S. - SUBA, J. - TAKÁCS B. /1983/: A Cypripedium colceolus L. feltárt termőhelyei a Bükk hegységben és környékén. Fol. Hist.-nat. Mus. Matr.8: 77-92. CSAPODY, I. /1982/ Védett növényeink. Gondolat Kiadó Bp. o. 282-283. ORBÁN, S. /1980/: Adatok a Bükki Nemzeti Park /BNP/ mohaflórájához. Fol. Hist.-nat. Mus.Matr. 6: 71-72. SUBA, J. - KÁRÁSZ, I. - TAKÁCS, В../1982/: Újabb florisztikai adatok a Bükk hegységből. Abstracta Botanica VII: 53-58. SOÖ, R. /1959/: Ophrys - Studies. Acta Bot. Acad. Sei. Hung. 5: 437-471. SOÓ, R. /1973/: A magyar flóra és vegetáció rendszertani növényföldrajzi kézikönyve V. Akadémiai Kiadó, Bp. 149