Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)
Endes, M.: A Kiskörei-víztároló gerincesállat-világa
Citellus citellus - ürge. Gátak oldalában, helyenként él kevés. Arvicola terrestris - kószapocok. Igen gyakori. Microtus arvalis - mezei pocok. Nem gyakori. Ondatra zibethica - pézsmapocok. Állománya megfogyott. Apodemus agrár ius - pirókegér. Gyakori. Apodemus flavicollis - sárganyakú erdei egér. Cserőközén gyakori. Apodemus sylvaticu s - erdei egér. Óhalászi-szigeten 1 példány került elő 1984. júliusában /HARKA in verb./. Apodemus microps - kislábú erdei egér. Nem gyakori a vízmentes részeken. Micromys minutus - törpe egér. Gyakori. Rattus norvegicus - vándorpatkány. Ritka, bár éoületek körül összegyűlik, de de ott sem tömeges. Mus musculus spicilegus - güzü egér. Gyakori. Myocastor coypus - nutria. Egy-egy elvadult példánya előkerült. Vulpes vulpes - róka. Nem túl gyakori. Mustela erminea - hermelin. Ritka. Mustela nivalis - menyét. Előzőnél gyakoribb. Mu stela puto rius - görény. Cserőközén észleltem rendszeresen. Lutra lutra - vidra. Állománya megfogyatkozott, de nem ritka. Mar tes f oina - nyest. A tárolón faodvakban él. F elis silvestris - vadmacska. Gyakori. Sok a házimacskával kereszteződött példány. Sus scrofa - vaddisznó. Gyakori. Cervus elaphus - gímszarvas. Hegyekből lekóborló egyedei olykor szem elé kerülnek. C apreolus capreolu s - őz. Nem gyakori, bár a gáton kívüli morotvákba behúzódnak a szomszédos kistájakról. KITEKINTÉS A Kiskörei-víztároló - megismétlem javaslatomat: nevezzük el Széchenyitárolónak! - egy része a Hortobágyi Nemzeti Park kezelésében álló természetvédelmi terület. A fában, nádban, gyékényben és rétekben egykor bővelkedő, halban és vadban na is gazdag vidék mindenkor vonzotta az embert és ez napjainkban sincs másként. A halászat, a horgászat és a vadászat mellett a fa gyérítése és gyűjtése, a kaszálás /szerves részeként a gépesített behordassál/ a védett részeken is rendszeresen folyik. A birkákat és teheneket kompon szállítják a szigetekre legelni. Tavasszal sokfelé lobbannak fel az oktalanul meggyújtott nádtüzek, kormos üszőkbe boritva nagy területeket, elpusztítva az élővilágot. Évről évre tűnnek el számon tartott öreg fák. Azt sem szabad szem elől veszíteni, hogy a féltveőrzött, értékes ragadozómadarak fő fészkelési területe e vidéken a védelem határain kivül esik. Végül pedig nem felejthetjük el, hogy a tároló tervezett végleges vízszintje ezt a csodálatos és még ősi képet idéző vízivilágot szüntetné meg. Ugyanakkor a helyén majdan kialakuló táj arculatáról ma még elképzeléseink sem nagyon lehetnek! Mindezek tudatában sürgető feladatként jelentkezik a védett területek határainak újbóli - a kialakult helyzetnek jobban megfelelő - meghatározása /további részeknek esetleg megyei szintű védelem alá való helyezése/, a gazdálkodó szervekkel való egyeztetés és mindezek révén az eddiginél hathatósabb őrzés megvalósítása.. IRODALOM CSIZMAZIA, Gy. /1980/: A Tisza magyarországi hullámterén végzett mammologiaiökofaunisztikai vizsgálatok I. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, Szeged, : 19-38. DÁVID, L. /1973/: Kiskörei Vizlépcső. VIZDOK. Budapest. GOZMÁNY, L. /1979/: Európa állatvilága hétnyelvű szótár I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest. HAMAR, J. et al. /redig./ /1977/: Adatok a Tisza környezettani ismeretéhez... VIZDOK, Budapest. 147