Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)

Kordos, L.: Legányi Ferenc munkássága az ősgerincesek gyűjtésében

Fol. Hist,-nat. Mus. Matr. 10. 1985 Legányi Ferenc munkássága az ősgerincesek gyűjtésében KORDOS László Budapest, Magyar Állami Földtani Intézet ABSTRACT: LEGÁNYI, Ferenc as a collector of paleovertebrates. There are relatively few vertebrate finds in the collection of Legányi, an amateur investigator at Eger. Though his paleontological collection contains several thousands items there are only 43 paleovertebrate finds originated from the Eocene, Oligocène and Miocene formations of NE-Hungary. Sirenia finds have a special significance /

Paralitherium tarkanyense KORDOS, Haplosiren leganyii KRETZOI/, fish impressions are also important. In this paper we try to give a survey of his collecting activity as well as of the history and significance of his finds. LEGÁNYI Ferenc paleozoológiai gyűjtő tevékenységében a leletek számát tekintve a gerinces ősmaradványok csekély hányadot tesznek ki. Ez a tény nem LEGÁNYI érdeklődésének hiányát, hanem az általa vizsgált oligocén és eocén Eger-környéki kőzetrétegek viszonylagos gerinces-maradvány szegénységét jelenti. A viszonylagosság a többi, elsősorban puhatestű leletekre vonatkozik, mig más területek hasonló képződményeihez viszonyítva éppen LEGÁNYI munkássága révén e terület gerinces maradvány feltártsága jónak tekinthető. Minden egyes csont és foglelet LEGÁNYI számára igazi szenzációt jelentett, ami naplóinak számos aprólékos bejegyzéséből is kitűnik. Azt, hogy mit és mennyit gyűjtött, ugyanolyan nehéz ma már megállapítani, mint az őslénytan más területein. Mindenesetre a legjobb kiindulási támpontot maga LEGÁNYI nyújtja múzeumi naplójának 4. kötetében /102-110.old./, ahol "Az általam gyűjtött /emlős és nagycápa/ maradványok felsorolása" cimmel összeírja legfontosabb gerinces leleteit. Ennek pótlását 6. naplójában írta le /402 a old., 410-411 old./. LEGÁNYI Ferenc feljegyzését követve az egyes leletek sorsáról a következőket tudtam megállapítani: 1. Nagyvisnyó, 5. vasúti bevágás. Halfog, felső-perm. A lelet két példányból áll, a Földtani Intézet rétegtani gyűjteményében a P.1240 és P.1239 sz. alatt vannak elhelyezve. SCHRÉTER Z. leletcédulán rögzített meghatározása szerint "

Selachii-Hybodonta fog, Acrodus-Strophodus". Később /SCHRÉTER, 1959/ röviden publikációban emiitette, miszerint az Selachius fog és rágólemez. 1983-ban jelent meg MIHÁLY S. és SOLT P. rövid tanulmánya a két fogról, s megállapították, hogy azok a legidősebb ismert hazai tengeri gerinces maradványok, s az Acrodus gaillardoti AGASSIZ fajjal azonosíthatók /MIHÁLY et SOLT, 1983., l.ábra/. 2. Eger - Kis-Eged Ny-i oldala, a Csigaút első fordulójánál. Trionyx sp. teknősfaj hátpáncélja a felső-eocén alapkonglomerátumból. Földtani Intézet ősgerinces gyűjteményében elhelyezve. 3. Felsőtárkány - Várkút. "Halitherium", felső-eocén. Ez a leletegyüttes, amely több különálló bordatöredékből, csigolyából és két nagyobb csontmaradványos kőzettömbből állt, és Földtani Intézet ősgerinces gyűjteményébe került. 1975-ben preparálás során az egyik kőzettömbből előkerült a sziréna két állkapocsfele is. A leletet KORDOS /1975/ Paralitherium tarkanyense néven mint új nemzetséget és új fajt írt le. Holotypusa a V.10 934 /Vt.57./ számú alsó állkapocspár, paratypusok a V.l0936/a-b. csigolyák, valamint a V.10937/a. és a V/10937/e. sz. bordák. Elhangzott " LEGÁNYI Ferenc munkássága a paleozoológiában" cimmel 1984.július 26-án Egerben, a LEGÁNYI Ferenc emlékülésen 5