Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 9. (1984)
Kiss, O.: A Trichoptera lárvák morfo-ökológiai vizsgálata
van számos feljegyzés, amelyek nagyobb állatokat támadnak meg és falnak fel pl. Halesus tes^allatus lárvák Triton csigát fogtak el és falták fel, más esetben a lárvák énekesrigó, szárcsa és más emlős teteméből táplálkoztak. A SLACK előtti szerzők (MARTYNOV, 1901; WESENBERG-LUND, 1911; és ROUSSEAU, 1921) úgy gondolták, hogy a tegzes lárvák táplálkozásai sokkal élesebben elkülönülnek, mint ahogy azt SLACK gondolta. SILTALA (1903) pl. kijelenti, hogy a Rhyacophilidae és a Polycentropodidae lárvák carnivorák, а Ну dropsy chidae, Phryganeidae, Mollanidae és Odontoceridae lárvák omnivórák. Elmondható, hogy a Trichoptera lárvák nagy számuknak és viszonylag nagy méretüknek köszönhetően szerepet játszanak a patakvizekben azzal, hogy a tegezépítéshez vagy tápláléknak feldarabolják a növényi anyagokat, hogy az aljzatról eltávolítják a kovamoszatokat és az algaréteget, továbbá hogy a legkülönbözőbb frissvizi állattal táplálkoznak. Másrészt viszont a tegzesek lárva, báb és imágó korukban egyaránt a frissvizi halak, néhány esetben a madarak (vízirigó), denevérek táplálékának nem elhanyagolható részét képezik. HANNA (1959) a Trichoptera lárvák növekedési mértékét vizsgálta és úgy találta, hogy télen (az egész éven át állandóan kb. 10 °C körüli hőmérsékletű patakban) a Potamophylax latipennis és az Agapetus fuscipes fajok is nagyon keveset nőnek. Megfigyelte, hogy a Limnephilus flavicornis, Limnephilus lünatus, Potamophylax latipennis lárvái főként növényi törmelékkel táplálkoznak, de nagy számban esznek Diűtoműkat, Desmidíűkat és Chlorococcalest. Télen a növekedés csökkenésének okául a mikroflóra nagymértékű csökkenését tételezi fel. Megfigyelte, hogy az Agapetus fuscipes lárvája április és május közepe között nőtt gyorsan. OLÁH (1967) a Halesus digitatus SCHRANK különböző lárvastádiumainak aljzatcseréjét vizsgálta, és kapcsolatot talált az aljzatcsere és a táplálkozás között. A Potamophylax rotundipennis BRAUER kevert lárvastádiumainak aljzatcseréjét OLÁH (1972) a Ribinszki-víztároló egyik patakjában vizsgálta. A novemberi észlelésnél a lárvákat a lassú folyású patakrészen találta, ahol a táplálék az Elodea és a detritusz volt. A patakrész téli befagyása a táplálkozás szempontjából tehát előnytelen, és kiváltotta a kényszerű aljzatcserét a kavicsos köves aljzatra, ami a lárvák táplálkozását kedvezően befolyásolta,- ugyanis a gazdag perifi ton állomány lehetővé tette a lárvák folyamatos aktív táplálkozását a téli hónapokban is. A bükki-patakokban a nevezett fajoknak (Potamophylax rotundipennis, Halesus digitatus) télen szűkül az élettere és bizonyos aljzatcserét lehet megfigyelni a meder szélétől a középvonal rányában. A zúgok algapamacsai között egész évben, télen is gyűjthetők a Rhyacophila tristis, R. pubescens, R. fasciata lárvái, mely utóbbi faj a kövek alatti üregekben találhatók. Ugyancsak lárvastádiumban telelnek át a következő fajok: Sericostoma personatum, Odontocerum albicorne, Hydropsyche pellucidula, Plectrocnemia conspersa, Limnephilus politus, L. extricatus, L. rhombicus, Potamophylax nigricomis. A lárvaidőszak időtartama változó. Azoknál a fajoknál, amelyeknek csak évi egy generációjuk van, n hónapot érhet el. Ez a fejlődési folyamat a leggyakrabban öt stádiumot foglal magában, néhány faj esetében hatot, 66