Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 9. (1984)
Kiss, O.: A Trichoptera lárvák morfo-ökológiai vizsgálata
A potroh szinte teljseen hártyaszerű, 9 vagy 10 szelvényből áll. A potroh henger alakú vagy kissé elvéknyodó (pl. az eruciform lárváknál), mely jellegzetesség a lárva tegezhordozó habitusával is kapcsolatos. A campodeiform lárváknál a potroh hát-hasi irányban lapított, de a legtöbb Polycentiopidae-né\ a harmadik szelvénynél a legvastagabb, a Hydiopsychidae-né\ hengeralakú. A potroh hátoldala igen változatos rajzolatú és színmintájú. Az első potrohszelvényen lévő egy háti és két oldalsó dudor duzzadó állapotban a tegezek falának támaszkodik, teret hagyva a tegez fala és a test között, ahol a víz szabadon cirkulál. Ezeken a dudorokon szenzorikus sörték és foltok vannak. A szabadon élő lárváknál ezek hiányoznak. Néhány fajnál, pl. az Atrípsodes atemmus-nil az oldalsó dudorok nem nagyon fejlettek, de az elkitinesedett foltok tisztán láthatók. A tegezhordozó lárváknál a potroh lateralis részén egy szőrrel szegélyezett hajlat adja az oldalvonalat. Legfejletebb formában a harmadik potrohszelvénytől a nyolcadikig fut, de némely előbb vagy hátrább lévő szelvényből gyakran hiányzik. Néhány szabadon élő lárvának (Polycentropidae) is fut szőrös vonal a potroh oldalán, ezek a szőrök hosszúak, de nincs belőlük olyan sok, mint a tegezhordozó lárvákon. A potroh szelvényeinek ventrális részén a Limnephilidae-nél bizonyos szelvényeken, gyengén szilárd harántos részek kitines ellipszisek vannak. KRAWANY ezeket ún. légző mezőknek tekintette, amelyek kiegészítő szerepet játszanak a légzésben. A légzéshez szükséges oxigénfelvétel a lárvák egy részénél a kutikulán keresztül, másoknál a légcsövek, kopoltyúk segítségével megy végbe. ORCUTT és SILTALA (1934) szerint a lábak csípőjén lévő hártyafoltok, amilyen pl. a.Hydiopsyche-né\ és néhány Polycentropidae-nél van, oxigénfelvételre szolgai. A rendben előforduló általánosabb kopoltyútípusok között vannak egyszerű fonalas légcsövek, kopoltyúk, amelyeket vagy borítanak apró szőrök (Phryganeidae), vagy hiányzanak a szőrök (Limnephilidae), Másrészt, sok lárvának összetett kopoltyúja van (Rhyacophilidae), Ну dropsychidae), amelyek úgy néznek ki, mint a közös nyélből vagy nyelekből növő, apró fonalakból álló pamacsok. Fiatal lárvastádiumban hiányzanak, későbbi stádiumokban alakulnak ki. Számuk az egész renden át nagymértékben változik, de a fajokon belül kicsik az eltérések. A kopoltyúk általában hosszanti elhelyezkedésűek, lehetnek dorsalis, ventrális és lateralis sorban. Az első potrohszelvényről általában hiányzanak, de a másodiktól a nyolcadikig megtalálhatók. A vérkopoltyúk az analis területen kitüremkedő nyúlványok, számuk soha nem haladja meg a hatot. Rendszerint ha a hasi szelvények nyomást gyakorolnak rájuk, kinyújthatok: a visszahúzódást a testfalból származó elágazó izmok hozzák létre. A légzésben játszanak szerepet. A TEGZESLÁRVÁK ÉS AZ OLDOTT OXIGÉNTARTALOM KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS Abból a szempontból, hogy a folyóvíz milyen hatással van a lárvák alacsony oldott 0 2 koncentrációt tűrő képességére igen érdekes a potroh 61
