Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 9. (1984)

Botka, J.–Varga, A.: Az Arion (Arion) rufus (Linné, 1758) előfordulása Magyarországon

Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 9. 1984. Rövid közlemények Kurze Mitteilungen Notes and observation 1 Az Árion (Árion) rufus (LINNÉ, 1758) előfordulása Magyarországon A hazánkban egyre intenzívebben folyó malakológiai kutatómunka szinte minden évben szolgáltat faunisztikai érdekességet. Az eddigi gyűjtéseink során elhanyagoltuk a határmenti területek alapos vizsgálatát, úgy érezzük, ezeken a területrészeken még igen sok meglepetéssel kell számolnunk. Az Árion mfus (L.) első példányait szynantrop környezetben BOTKA JÁNOS gyűjtötte Barcson (1980—1984 között, több alkalommal). A hazai irodalomban ez a faj nem szerepel, habár SÖÖS (1942) A. empiricorum FER. (= rufus) néven Kaposvárról, Kőszegről, Budapestről és Szegedről említi, 1959-es munkájában az A. empirícorum-ró\ már ezt írja (p. 116.): „Előfordulását faunánkban hiteles példány nem bizonyítja, de előfordulása várható." A faj Nyugat Európában messze elterjedt, így megtalálható Németországban, Franciaországban, Hollandiában és Dániában. Dél felé Bosszniáig ér, hiányzik a Déli Alpokban. Északon Nagy-Britanniáig, Svédország, Norvégia és Finnország déli részéig található. Északi elterjedési területén többnyire szynantrop élettérben fordul elő. Az előfordulás körülményei: a barcsi általános iskola gyakorlókertjétől és a városi kertészettől a vasúti töltésig egy mélyen fekvő nádas vizenyős terület húzódott, amelyet 1968-tól fokozatosan kiszárítottak, majd kaszálóvá alakítottak, s részben beépítettek. 1982-ben a kaszálót is megszüntették, sportpályává alakították. A fent jelzett területen fordul elő a faj, így a gyakorlókert körüli nádfoltokban, a kertészet körüli akácsarj as ruderalis területeken (ezt 1983-ban megszüntették), az iskola gyakorlókertiében lévő háborítatlan orgonabokrok vastag avartakarójában, valamint ugyanitt áz alig bolygatott komposzttelepen. Nagy hőségben a gyakorlókert burgonyaföldjének gyomtalanítása során egy fásodott szárú libatopféle (Chenopodium sp.) gyökértövénél is megfigyelték egy példányát. Nedvességkedvelő faj, könnyen elképzelhető, hogy eredeti élőhelye a fent említett nedves, vizenyős terület lehetett, ahonnan aztán a megváltozót feltételek visszaszorították. A példányok színezete megegyezik KERNEY — CAMERON — JUNGBLUTH (1983): 4. táblájának 2c ábrájával. A felsorolt irodalom részletesen ismerteti az állat leírását, ökológiáját, a fennálló taxonómiai kérdéseket stb. Ezek ismétlésétől eltekintettünk, csupán az ivarszervek ábráját (1—2), a ligulát (3) és a bélcsatorna (4) rajzát mellékeljük. 167