Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 9. (1984)

Csák, L.: Adalékok a Mátra madáréletéhez

lálható. Jó volna tudni, hogy ez mindig így volt-e a Mátrában, vagy csak újabb jelenség? KÉVE ANDRÁS „Jegyzetek a Mátra- és a Bükk-hegység madárvilágának ismeretéhez" címmel ugyanott közzétett megfigyelésének nyomdokát követve én is megjegyzem még azt, hogy a Bükkben Szilvásvárad és Dédes környékén 1947—50-ben igen bőven találtam kék galambot, s az 1940-es évek első felében, az Eger közelében lévő „Várhegy"nevű hegycsúcson is (ne az egri várra gondoljunk). A Bükknek a szorosabb körén túlmenve, az 1940-es évek második felében Űzd környékén szintén. Még 1925 körül Lillafüreden is láttam kék galambot, ahol való költését valaha — mikor ugyanazok a fák még fiatalabbak voltak - HERMAN OTTO LÉV

AY JÖZSEFékkel szemben a sajtóban lefolyt „szóváltásban" vitatta. Szilvásváradon észleltem fészkelőként a legtöbb örvös galambot életemben, amihez hasonlót csak a „kékvércsék erdejében", az ohati erdőben, 1975-ben találtam. Különösen a seregély és a csóka „urbanizálódásával", valamint a kékcinege és az örvös légykapó közölt szokatlan fészkelési esetével kapcsolatban, de a „cinkecsöndre" is utalva, hivatkozom FINTHA ISTVANnak arra a tanulmányára, amelyben az ember kultúrtevékenységeinek a madarak fészkelési viszonyaira, elterjedési körére stb. gyakorolt hatásával olyan mélyrehtóan foglalkozik. A FAJOK RÉSZLETEZÉSE Milvus milvus (L.) (Vörös kánya): 1942. májusában a Kékestető körül (és fölötte) többször láttam, a csúcs fölött magasan lebegve is. A Galya-tömbön alig, tán 1939- júliusában, Mátraszentimrén egyszer (a nagy magasság mitt bizonytalan adat). 1950. utáni mátraházai nyárvégi — őszeleji tartózkodásaim alatt ritkábban, majd egyáltalán nem észleltem, 1973 és 1977 tavaszán sem. Az 1950-es években nyárvégén, Vámosgyörkről Gyöngyös felé menet, a vonatból láttam zuhanórepüléssel a magasból vörösvércsére ráhajtani, mely a halálfélelem jeleivel menekült. Sajnos, a folytatást nem láthattam. Milvus migrans (BODD.) (Barna kánya): A barna kányára vonatkozó emlékem a Mátrából nincs. A Bükkben azonban, közelebbről a Putnok felől Egernek haladó vonatból, főleg Dédes és Szilvásvárad körül, de Szilvásváradon való üdülésem idején is, az 1947—

so. években, költési időben az erdők fölött többször, szinte gyakran láttam. A távolság, s a látási viszonyok miatt azonban nem lehetett pontosan megállapítani, hogy milyen arányban azonosíthatók ővele, illetve a szintén gyakran látott vörös kányával. Accipitei gentilis (L.) (Héja): Csupán egyetlen mátrai adat van róla az emlékezetemben, s az sem költési időből, ami feltűnő, és nem nagy létszámról tanúskodó jelenség. Körülbelül 1961. szeptember végén, esetleg október legelején láttam egy példányt a mátraházi Szanatórium és az Akadémia üdülője közti vonalon, szép időben, nem nagy magasságban keringő fekete sassal „enyelegni", amely jelenet valóban ritka szép látványt nyújtott. Buteo buteo (L.) (Egerészölyv): 1939. júliusának második felében bántóan kevés (az akkor még gyakori ragadozóírtás, „lődíjak" hatása?): mindössze kétszer láttunk, igaz, hogy 3—3 példányt a hónap vége felé (Mátraszentimre, Mátraháza — Honvédüdülő környéke), bizonyára már 1—1 családot. 1942-ben a Kékesen jobb volt a helyzet; 1950-ben Mátraházán (Lelkészüdülő) ismét ijesztő pangás, s még azután is

; az 50-es évek második felétől örvendetes javulás: különösen a Mátra északi oldalán, Gályától Sasvár felé, Párádon, de a Sas-kő mögötti* völgy, Honvédüdülő tájékán, és mindenütt is, különösen 1973- tavaszán (költési időben!) igen bőven találtam,- 1977. tavasz-végén megint valamivel kevesebbet, 1957-ben a galyatetői erdészháznál egy már kinőtt, szabadon tartott pélány kispulykaszerű girigolással szólogatott a nagy mgasságban átrepülő rokonainak. 142