Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)

Jánossy, D.–Kordos, L.–Krolopp, E.: A Függő-kői-barlang (Mátraszőlős) felső-pleisztocén és holocén faunája

S. ábra: A pocokfajok megoszlása a Függő-kői-barlang 4—9. és a patakparti szelvény [—

III. mintáiban, a = Microtus nivalis, b = Dicrostonyx sp., с = Microtus gregalis d = Microtus oeconomus, e = Microtus arvalis, f = Arvicola terrestris, g = Myodes glareolus. oeconomus. Mindez a legfiatalabb 4. mintára olymértékben változik meg, hogy a Microtus gregalis az addigi 40—50%-ról 70—80%-ra emelkedik, miközben a Microtus arvalis és a Microtus oeconomus felére csökken. Az állandóan jelenlévő színező pocokfajok, mint a Dicrostonyx, Arvicola, és a csekélyszámú Myodes gyakorisága a szelvényben azonos szinten maradt. A fauna fajösszetételét és a pocok-spektrum alakulását figyelembe véve, azt összehasonlítva a hazai középső és felső-würm faunákkal, az alábbiakat lehet megállapítani. A Microtus gregalis és a Microtus arvalis Mátraszőlősön tapasztalt irányú arányváltozása a würm II. és würr.i III. glaciális közötti időszakban következett be (KRETZOI 1956, 1961.). Ez a biosztratigráfiai beosztásban az Istállóskői-szakasz végének és a Névtelen szakasznak felel meg (KRETZOI 1969, JANOSSY 1979.). A gerinces maradványok segítségével alá lehet támasztani azt az üledékjellegből is adódó következtetést, hogy a mátraszőlősi pleisztocén rétegek löszképződési időszakban és körülmények között keletkeztek. A kisemlősfajok kifejezetten nyílt területet, hűvös kontinentális klímát, a klasszikus megfogalmazás szerinti „sztyep" környezetet jeleznek (Citellus, Ochotona, Microtus arvalis, Microtus gregalis). A madármaradványok között a meghatározott fajok, illetve más rendszertani 56