Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)

Kiszeliné, Vámosi, A.: A Mátra-hegység zuzmóflórája II.

28. THELOSCHISTACEAE Xanthoiia candelaiia (L.) TH. FR. Mátra (GALLÉ 1975: 185). Xanthoría elegáns (LINK) TH. FR. Syn.: Caloplaca e. (LINK.) TH. FR., Caloplaca plicatovenucosa (RAS.) ZAHLBR., C. dissidens (NYL.) ZAHLBR. Sas-kő 890 m, emlékmű. Erősen nitrofil faj. Xanthoüa fallax (HEPP.) ARN. Syn.: X. substellaiis (ACH.) VAIN. Mátra (GALLÉ 1975: 184, 185), Mátrakeresztes: Csóka-kő 500 m. Enyhén bázisos andezitszikla poros, időnként vízszivárgásos lejtős felületén. Fény- és melegkedvelő faj. Xanthoiia lobulata (FLK.) B. de LESD. Galya-tető (KISZELY GY-né 1971: 415). Xanthoiia paiíetina (L.) TH. FR. Galya-tető [KISZELY GY-né 1971: 4515 sub X. p. var. paiietina f. polyphylla (FLOT.) HILLM,- var. chloiina (CHEV.) OLIV.], Kékes-tető (GALLÉ 1975: 184, 185.), Feldebrő: Cser-domb 200 m, Mátrafüred: Hajnács-kő 300—600 m, Száraz Kesző 400 m, Dobogó-hegy 400 m, Mátrakeresztes: Csörgő-patak-völgy 300 m, Parádóhuta 350 m (köveken), Mátraszentistván: Kút-hegy 700 m (cserjén). Elsősorban epifiton, de enyhe mésztartalmú kőzeteken is előfordul. A hegység területén a déli Mátrában gyakori. A magasabb területeken ritkább és gyengén fejlett telepek, egyedülálló fák törzsén szép telepek vannak. Xanthoiia polycaipa (EHRH..) RIEBER. Feldebrő: Cserdomb 200 m, Mátraszentlászló: Kút-hegy 700 m. Fényben gazdag, nyílt terepen lévő fák törzsén gyakori. Nitrofil faj. 29. BUELLIACEAE Buellia aethalea (ACH.) TH. FR. Recsk: Lahóca-hegy 250 m, Baeomyces loseus telepén, mint parazita. Fényben gazdag, széljárta nyílt sziklák pionír-, gyakran kéregzuzmókon (pl. Rhizocaipon aticum) élő parazita faj. Felhagyott kőbányákban gyakori. Buellia alboatra (HOFFM.) DEICHM. BR. et ROSTR. Syn.: Diplotumma a. FLOT. Disznó-kő 650 m. Erősen savanyú és karbonátos szilikát kőzeten, száraz, fényben gazdag, meredek sziklafalon. Buellia badia (FR.) MÁSSAL. Mátrafüred: Hajnács-kő 320 m, Recsk: Lahóca-hegy 250 m, Disznó-kő 600 m, Agasvár 700 m, Hasznos: várrom, 150 m. Meleg, széljárta sziklákon, mohákon, ritkás más zuzmófajokon telepszik meg. (Lassalliatum pustulatae, Umbilicaiietum hiisutae Paimelietum stenopphyllae társulásokban (1000 m-en alul középhegységekben gyakori.) Buellia discifoimis (FR.) MUDD. Syn.: B. parasema (FR.) DN. Domoszló: Csonka-patakvölgye, Quercus kérgén, 300 m. Nyugati fekvésű völgyoldal félárnyékos fatörzsein. Ritka. Buellia lutosa (MASS.) ANZI. Párád: Disznó-kő 700 m. Kiemelkedő sziklafal nyugati fekvésű, karbonát tartalmú, meredek oldalán, szélvédett, nyirkos felületen. A hegységben ritka. Mészszegény kőzeten Dél- és Közép-Európában szórványos. Buellia punctata (HOFFM.) MÁSSAL. Syn.: B. myiiocaipa (DC.) De NOT. Kékes-tönk déli oldalán, útkivágás mentén, Queicus kérgén, 500—600 m között, Feldebrő: Cserdomb, Queicus kérgén. Egyedül álló fák kérgén, napsütötte, szervesanyagban gazdag tönkökön. Alacsonyabb területeken elterjedt. Buellia scabiosa (ACH.) KOERB. Mátraháza: Somor-patak mellett Baeomyces rufus telepén, mint parazita, 700 m. Hidegebb, árnyékolt, nedves (vízszivárgás!), talajon élő mohák között. Közép- és Észak-Európában szórványos. Buellia soioiia HT. FR. Galya-tető 900 m, park, Gyöngyösoroszi : meddőhányó 300 m, Parádsasvár, meddőhányó 500 m

; Recsk: Lahóca-hegy 300 m. Pionír zuzmófaj. Meleg, erősebben besugárzott terület töredező kövein, szélvédett helyeken. (Érctartalmú kőzeteken gyakori!) Buellio — Rhizocaipetum asszociációiban, gyakaran a Rhizocaipon geogiaphicummal fordul elő. Rinodina atiocineiea (DICKS.) KOERB. Mátrakeresztes: Csóka-kő 500 m. Savanyú andezit, száraz, meleg lejtőn. Erősen foto fii faj. Valószínű szubatlanti elterjedésű. Rinodina exigua (ACH.) S. GRAY. Mátra (GALLÉ 1975: 184), Kisnána: ördögvályúvölgy 300 m, Comus kérgén, Mátraszentlászló: Kút-hegy 600 m. Szórt fényben, erdőszéli lombosfa kérgén. Rinodina pyiina (ACH.) ARNOLD. Mátrakeresztes: Csörgő-patak völgyében, Querem kérgén, 400 m. Elterjedése egész Európában, az Északi-Sarkvidékig. 73