Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)

Jánossy, D.–Kordos, L.–Krolopp, E.: A Függő-kői-barlang (Mátraszőlős) felső-pleisztocén és holocén faunája

patakparti, csontban dús rétegek megközelítőleg egy szintben helyezkednek el. Egyenletes völgyi üledékfeltöltődés esetén a patakparti rétegek valamivel korábban közelítették meg az aláhajló sziklákat, olyan mértékben, hogy ott bagoly tanyahely alakulhasson ki. Ugyanekkor a barlangüreg feltöltődése még éppen csak elkezdődött, s ott tágas, kedvezőtlenebb ragadozó-madár fészkelési lehetőség adódott. Később, a fokozódó feltöltéssel, a barlangi légtér szűkülésével a barlang morfológiája kedvezőbbé vált a baglyok számára, így itt is jelentősebb csontdúsulás alakult ki. Ez a modell egyúttal a két rétegsor bizonyos mértékű kronológiai átfedésére is magyarázatul szolgál. MOLLUSCA FAUNA A Függő-kői-barlang kitöltéséből rétegenként vett minták iszapolási maradékából minden esetben kiválogatottuk a csigahéjakat. A malakológiai anyagban elég nagy számban fordultak elő a fiatal állatok héjai, különösen a Clausiliida-csúcsok, amelyeket csak nemzetségre, illetve családra lehetett meghatározni. Hasonló problémát okoztak a héjtöredékek is, amelyek különösen a felső szintekben fordultak elő nagyobb menynyiségben. A héjak megtartási állapota egyébként jónak mondható. A meghatározott malakológiai anyag alapján (i. táblázat) a rétegsor két, egymástól élesen eltérő szakaszra tagolható. A rétegsor felső része (1—3. minták, 0—55 cm) fajokban aránylag gazdag faunát szolgáltatott. A lelőhely környékének a csigák szempontjából nem különösebben kedvező körülményei okozhatták az atiszapolt üledékmennyiséghez viszonyítva alacsony egyedszámot. Maga a fauna kivétel nélkül ma is élő fajokból áll. Ezek a fajok alacsonyabb hegyvidékeinken sokfelé megtalálhatók. Európában messze elterjedt, gyakori fajokról van szó, amelyek közt így nincsen „faunisztikai csemege". A fauna legtöbb faja erdős-bokros területek lakója, ahol a földön, a lehullott lomb és növényi törmelék közt, kövek alatt él vagy sziklafalakon mászkál, illetve a sziklahasadékokban meggyűlő törmelék közt tanyázik. Barlanglakó nincs köztük — mint ahogy Mollusca faunánkban is alig akad igazi barlanglakó. Több faj azonban nagy nedvességigényű, rejtett életmódot élő állat, amelyek gyakran találhatók barlangokban is (Daudebaidia rufa, D. brevipes és feltételezhetően a Limacidák egy része). A nyíltabb, vegetációval gyérebben benőtt területeken élő fajok száma kevés. Külön említést érdemel az egyetlen példányban előkerült Radix peregra f. peregia. Ez a vízicsiga a sziklaüreg közelében lévő időszakos patakban élhetett, onnan valami emlős vagy madár hurcolhatta az üreghez. Míg a Radix peiegra a közvetlen közelből származik és így gyakorlatilag a faunához tartozik, addig az L7nio sp. megjelöléssel a táblázatban is külön helyen szereplő kagylóhéj-töredékek az ember közvetítésével kerülhettek ide. A közvetlen környéken nincs olyan terület, ahol kagyló megélhet. Ugyanakkor a rétegsorból cseréptöredékek, fémszilánkok, sőt megmunkált kőszilánkok is előkerültek, ami arra mutat, hogy a sziklaüreg ideiglenes tanyahelye lehetett különböző korok emberének. Így kerülhetett ide néhány Um'o-féle teknője, illetve teknő töredéke. 52