Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)

Czajlik, P.: Dr. Véghelyi Lajos (1895–1940)

kerül eladásra külföldre, de ezzel párhuzamosan elkezdi gyűjteményének gyarapítását is, csere útján. O. de BEAUX-val cserél 15 db apróemlős-koponyáért 6 db Pitymys savii SELYS és 4 db Pitymys multiplex FATIS koponyáját és spirituszos preparátumát. A Museo Civico di Trento-val történt csere kapcsán a következőkkel gyarapítja gyűjteményét: Rhinolophus ferrum-equinum spirituszos preparátuma, koponyája, Apodemus sylvaticus dichrurus 2 példánya, Pipistrellus kuhli KUHL spirituszos példánya, 4 db Clethrionomys glareolus nageri, 1 db Sorex araneus (tetragon сетиrus) К. В., ő Miorotus arvalis-t, Pitymys subterraneus SELYS-t, Clethrionomys glareolus istericus-t, valamint Crocidurá-kat ad. VÉGHELYI LAJOS barátsága dr. VASVARI MIKLÖSsal ebben az időben fejlődött ki és VÉGHELYI élete végéig tartott. Gyűjteménycseréjük tudománytörténetileg érdekes, részletezése azért is indokolt, mert VASVARIról, mint emlőstanosról — néhány életrajzi utaláson kívül — jóformán semmiféle adatunk nincs. VAS VÁRI val cserélt: 1 db Apodemus-t Micromys minutus-râ 1 db Glis glis-t Rattus rattus-ra 1 db Mus musculus-t Micromys minutus-ra 1 db Apodemus sylvaticus-t Miniopterus schreibersi-те 1 db Mus musculus-t Miniopterus schreibersi-re Továbbá VÉGHELYI VASVÁRInak ajándékozott 1 db Apodemus sylvaticus és 1 db Mus musculus juv. spirituszos anyagát. Szintén a 20-as években alakult ki életre szóló, szoros barátság VÉGHELYI LAJOS és VÁSÁRHELYI ISTVÁN között. Folyamatos cseréjük kapcsán VÁSÁRHELYI VÉGHELYInek 14 emlősfaj 116 példányát, VÉGHELYI VÁSÁRHELYInek pedig 21 emlősfaj 117 darabját juttatja el. (Ebben az időben ad át a Budapesti Egyetem Állattani Intézetének 31 példányt 21 emlősfajból.) A cserékből ekkor már látszanak VÉGHELYI további kutatási céljai: ettől kezdve, élete végéig, rendszeresen gyűjtötte az ország egész területéről a denevéranyagot, továbbá a földipockok keltették fel érdeklődését. 1923—24-ben KUBACSKA ANDRÁSsal bejárták az ország barlangjainak nagy részét, denevéreket gyűjtöttek. Ütjük eredménye 18 lelőhelyről származó 48 példány. KUBACSKA erről publikációt jelentet meg (1926—27), VÉGHELYI pedig összeállítja a Rhinolophus nem határozókulcsát és a fajok részletes leírását (fennmaradt kézirat). Mint fentebb erre már történt utalás, 1924—26-ban VÉGHELYI a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában dolgozott és „Magyarország apró emlőseinek és Hemipterainak tüzetes tanulmányozásával foglalkozik nagy szorgalommal" CSÍKI írásos véleménye szerint (2. kép). Pítymys-gyűjtését ÉHIK dolgozza fel a Magyarország földipockai (1926) című munkájában. A 21 darabos vizsgálati anyagból 5 db, a koponyaméretek 18 típusanyagából 8 db VÉGHELYI gyűjtése. De ÉHIK másik, a fehérfogú cickányokról (Crocidurae) szóló dolgozatát (1928) is VÉGHELYI és VÁSÁRHELYI gyűjtésének alapján írja meg. ÉHIK dedikációja a dolgozat különlenyomatán: „dr. VÉGHELYI LAJOS kedves barátomnak szíves barátsággal". 23