Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)
Bába, K.: Magyarország szárazföldi csigáinak állatföldrajzi besorolásához felhasznált faj areatérképek I.
utalás. Ugyancsak fontos a fajok negyedkori dinamikájának megismerése és az aktualizmus elvének felhasználásával a fajok recens ökológiai, klimatikus igényeivel való megfeleltetés (ANT, LOZEK, KROLOPP munkái alapján Id.: BÁBA 1980). Meg kell jegyezni, hogy az állatföldrajzi besorolások fő nehézségeit nemcsak egyes területi feltáratlanságok, hanem anatómián alapuló alfaji rokonsági viszonyok tisztázatlanságai képezik. Az alfajok elhelyezkedési képe az areában „plattern"-je fontos megkülönböztető vonása lehet az egyes faunakörökbe való tartozásnak. Az állatföllrajzi besorolásban szereplő fajok döntő többségének areája Európa területéne korlátozódik. Ezért az egyes fajok areáit Európa térképen ábrázoltam. Ehhez munkatérképként felhasználtam BLÜTHGEN 1964 (p:/6) 1:30 milliós méretarányú, júliusi és januári izotermákat tartalmazó térképét. Az izoterma vonalak szükséges kiegészítését dr. ZSIGA ATTILA térképész kollega volt szíves elvégezni. A felhasznált irodalomban szereplő fajelterjedési adatok térképen való ábrázolásában dr. BAGI SÁNDOR természetföldrajzos volt segítségemre. Mindkettőjüknek köszönettel tartozom segítségükért. A fajok kontinentálitásának eldöntésére felhasznált januári o° izotermákat (ANT 1963, 1. táblázat) csak néhány különböző faunakörbe tartozó íaj area térképén ábrázoltam. A fajok többségét VARGA ZOLTÁN által készített 1124 000 000 térképeken adom közre. Egyes fajok areáját kelet felé szaggatott vonal jelzi. Ebben az esetben a pontos area határt nem lehetett megállapítani. A térképeken az alfajok jelzésére többféle jelet használtam aszerint, hogy azt az area áttekinthetősége megengedte. (Vonalkázást, sötét foltokat, az alfajok elkülönítése számozással történt.) Ahol erre mód nem volt, csak a szövegben történik említés az eddig leírt alfajokról. A térképekre bejelölt, vagy a szövegben szereplő alfajok gyakran tévesek, a valóságban formák vagy eltérések, illetve amennyiben azonos területen fordulnak elő sympatrikusak és így problémákat vetnek fel az alfaji státusz valóságát illetően. Ezekre a problémákra az egyes faunakörök tárgyalásánál térek ki. Már PETERSEN 1954 felismerte, hogy a rendszertani ökológiai tagolásban a közelrokon fajcsoportok azonos jellegzetességűek, ahogy azt az alfaji tagolásban a policentrikus politipikus fajoknál fel lehet ismerni. A faj és alfaj viszonyára vonatkozóan egyébként hasonló véleménye van VÁGVÖLGYInek 1954. Legfontosabb azonban HEPTNER 1959 megállapítása. E szerint: „Egy faj belső struktúrája ugyanazon faktorok működésén keresztül jön létre, mint amelyek az area diszjunkció képződésénél közreműködtek", ami azt jelenti, hogy az alfajok képződése is jellemző a faj történeti múltjára (1. ábra). A legutóbbi két évtized revíziós munkái elősegítették az ezirányú értékelések lehetőségét. A faj area térképeinek megrajzolásánál átvettem LIHAREV 1962, ANT 1963, RIEDEL 1969 és KÖRNIG 1966 faj elterjedési térképeit. A fajelterjedési térképek megrajzolásánál gondosan igyekeztem elkerülni a fajok behurcolással, betelepítéssel bővült (synantrop) areáit. Az area térképeket faunakörök szerinti csoportosításban adom meg. A szöveget ábrák, táblázatok és faj elterjedési térképeket tartalmazó táblák egészítik ki. A faunakörök közlésének alapjául szolgáló sorrendet DE LATTIN 1967, VAGA 1971, DÉVAI 1976, felosztási rendszerei nyomán BÁBA 1982 munkája tartalmazza. 131
