Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 7. (1981)
Fehér, G.–Orbán, S.: A bükki „Őserdő” korhadó fáinak mohacönológiai viszonyai
Zempléni-hegységben, természetes fenyvesekben pedig a Sopron—Kőszegi hegységben és a Vendvidéken, valamint a Göcsejben él hazánkban. A fa teljes borítottsága 90—100%. Fajai közül legnagyobb borítási értékkel a Plagiomnium cuspidatum, Rhizomnium punctatum és a Drepanocladus uncinatus rendelkezik. Összetételében 11 faj szerepel. A fajok 54%-a a Querco-Fagetea növénytársulásba tartozik, 18—18% Vaccinio-Piceetalia, ill. társulás közömbös faj (1. ábra). Mikroasszociáció szerint 37% Leucodontetalia, 63% Lophocoleetalia faj fordul elő (2. ábra). Elterjedés szempontjából 82% a cirkumboreális, 9—9% a kozmopolita és az európai fajok aránya (3. ábra). A fajok nedvességi igényére jellemző, hogy a mezofitonok aránya 55%, a hygrofitonok aránya pedig már 18%, a mesohygrofiton fajok aránya 27%. A xerfoton jellegűek hiányoznak (4. ábra). Növekedésforma szerint a laza szövedékű (S p ), a fonalas telepű (t r ) és gyepes (T) mellett a teleptestű (Th) növekedésforma aránya nő (5. ábra). A VIZSGÁLT ASSZOCIÁCIÓK RENDSZERTANI BESOROLÁSA Élő fára jellemző asszociációk : Osztály : Hypnetea corticolis MAMCZARZ (1978) Rend: Leucodontetalia HÜBSCHMANN (1952) Csoport: Anomodontion europaeum BARKMAN (1958) Anomodonto — Jjeucodontion BARKMAN (1958) ass. Pterygynandro-Hypnetmn cupressiformis ass. nov. Korhadó fán megjelenő társulások: ass. Brachyihecio-Pterygynandretum filiformis ass. nov. besorolása a fentivel megegyezik Osztály: Lepidozio-Lophocoletea heterophylaea HÜBSCHMANN (1974) Rend: Lophocoleetalia heterophyllae BARKMAN (1958) Csoport: Nowellion curvifoliae ass. RiccardÀo-Nowellictum curvifoliae KOPPE (1955) DISZKUSSZIÓ BOROS (1968) az Őserdő moháit a Leány völgyiekkel összehasonlítva megállapította, hogy az őserdő mohaflórája szegényebb. Mi is hasonló megállapításra jutottunk, a mohaflóra szukcessziójában viszont érdekes közös jelenségeket fedeztünk fel. Mindkét helyen a kidőlt öreg bükkfák teljesen szétporladásig elbomolhatnak, mivel erdészeti beavatkozás egyik helyen sincs. A korhadás egyes stádiumai meghatároznak egy-egy jellegzetes szukcessziós menetet. A korhadás előtt, a kezdeti szakaszban az élő fa teljes borítottsága igen kevés (kb. 1%). Kidőlés után a fa tovább korhad, tulajdonságai is megváltoznak (nagyobb nedvességtartalom, savanyúbb pH). Teljes borítottsága a III. stádiumban már eléri a 100%-ot is. Az alzat változásával változik a rajta élő fajok cönoszisztematikai aránya. Elő fán a Leucodontetalia fajok 82%-ban, a L/ophocoleetalia fajok csak 18%-ban fordulnak elő. A korhadás III. stádiumában már fordított a helyzet: a Leucodontetalia fajok aránya már csak 37%, a Lophocoleetaliáké 63%. A korhadás előrehaladtával tehát a Leucodontetalia fajok aránya csökken, a Lophocoleetalia rendbe tartozó, korhadást jelző fajok aránya nő (2. ábra). 2;.)
