Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 7. (1981)

Czajlik, P.: Adatok a császármadár (Tetrastes bonasia L.) tollváltásának és tollazatának ismeretéhez

A madár tollazatának állapota: — Fej (caput): az orrlyuk (regio nasalis) körüli tollazat részben kifejlett, 3,5 mm hosszú. A két orrlyuk közt és az orrlyukak előtt kisebb tollmezőkön a tollacskák hossza 0,9—1,6 mm, helyenként pedig 0,4—0,5 mm. (Ezek a tollak teljes kifejlett állapotban 3,2—3,5 mm hosszúak.) ( 5. sz. kép); a fülfedő (regio postorbitalis) tollak tokosak, hosszuk a teljes kifejlett hossztól 2,2—5,0 mm-ig változó (7. sz. kép); a fejtetőn (regio coronalis) a tollak nagy része kifejlett, a jobb szem fölött kisebb területen (a fejtetőn laterálisán) tokosak, hosszuk változó a tokot éppen áttörő mérettől a majdnem teljesen kifejlett tollig (4,9—9,0 mm); a pofán (regio maiaris) a tollak egy része teljesen kifejlett, a a száj szöglettől 5 mm széles csíkban a tollak tokosak, méretük a tokot éppen áttörttől a félig kifejlettig változó (4,9—9,0 mm) a fejlődő tollakon feketés színezet található; az áll (regio maiaris mandibularis) teljes területén a tollak tokosak, átlagban 4,4 mm hosszúak (ezen a testtájon a teljesen kifejlett tollak hossza 10,5 mm (6. sz. kép). Begytájék (regio ingluviei) : a tollazat általában már kifejlettnek tekinthető, a fedőtollak teljes hosszúságúak, félig kibomlott, tokos fedőtollak kizárólag a begytájóki tollmezsgye (apterium cervicale ventrale) és a bogytájéki tollmező (pteryla pectoralis) határán találhatók egy vékony csíkban. A testtájék közepén elhelyezkedő tollmezsgye pihetollazata részben kihullott, részben pedig még juvenilis pihetollazat. Tokos, fejlődő, téli pihetoll még nem található. Melltájék (regio sternalis et pectoralis) és hastájék (regio abdominalis): állapota hasonló a begytájékról leírtakkal, a különbség csak annyi, hogy a mellcsonttájéki tollmezsgye (apterium sternale) és a melltájéki tollmezsgye (apterium pectorale) pihetollai között már lehet találni teljesen kifejlett, valamint tokos, félig kifejlett, bomlófélben levő téli pihetollat. Általában a testtájék farokfelőli (caudalis) részen sokkal előrehaladottabb a pihetollak fejlettsége a tollmezsgyéken, mint a fojfelőli (cranalis) irányban. Több helyen kisebb területakről kihullottak, illetve egy-egy csomóban 3—4 mm hosszúak (éppen csak áttörték a tokot). A tollmezők tollmezsgyével határos területén a fedőtollak egy része vékony sávban azonos a pihetollazat fejlettségével. Testoldal (regiones trunci laterales): a tollmező (ptoryla pectoralis lateralis) teljes vedlésben van a vizsgált példányon. Az álpihetollak nagyobb területeken teljesen kihullottak. Máshol csomókban, tokos állapotban vannak (8. sz. kép). A hónalj felőli részen az álpihetollak tokosak vagy a tokot éppen áttörték (9. sz. kép), míg ventrálisan félig kibomlottak, 26 mm hosszúak (a teljesen kifejlett álpihetollak a 40 mm-t is elérik). A pteryla pectoralis álpihetoll mezőjétől mediálisan változó fejlettségűek a hosszú, vörösbarna színezetű fedőtollak, amelyek feladata az álpihetollazat befedése. A kétharmad kifejlettségűek 64 mm hosszúak (16 mm tokban), a félig kifejlettek hossza 54 mm (19 mm tokban), a további tollak hossza: 30 mm (11 mm tokban), 26 mm — alig kinyílt — (13 mm tokban) (10. sz. kép). A szárnyi részen az alsó hónaljtollak változó fejlettségűek, többnyire teljesen kifejlettek, csak a legfelső sorban találhatók harmad-fejlettségű, tokos hónalj fedőtollak. Test hátoldala (regio inter scapular is, regio truncidor salis) : a test háti (dorsalis) részén a fedőtollak tollváltása befejezettnek tekinthető. Csupán a nyak 107