Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 6. (1980)
Vöröss, I.: Magyarország fossilis Elephantidai. I. Észak-Magyarország Elephantidae leletei
Molaris mM Életkor 0—2 2—5 neo inf. A M. primigenius leletei méreteinél fogva lényegesen nagyobb darabszámban kerülnek a gyűjteményekbe, mint azt a természetes faunában elfoglalt tényleges gyakoriságuk indokolná. így Észak-Magyarországon a 146 lelőhelyről hozzávetőlegesen 180—200 M. primigenius egyed maradványai kerültek elő. Ebből 80 egyed életkorcsoportonkénti megoszlása a következő: mM2 тМЗ Ml M2 МЗ 5—10 10—15 15—20 20—30 40—55 juv. pst-juv. pr-ad. ad sen. ad mat. Egyed 2 4 17 7 5 25 20 — A különböző életkort reprezentáló mM 1—3 és M 1-—3 molarisok gyakorisága az egyedek megoszlásával megegyezik. Érdekes összehasonlítani az észak-magyarországi és a dél-lengyelországi (KUBIAK 1965) szórvány M. primigenius leletanyag életkorcsoportok szerinti megoszlását egyetlen lelőhelynek, a predmosti mammutvadász táborhely (MUSIL 1968 in: GTJENTHER 1977) vadászzsákmányként elejtett anyagával: fiatal kifejlett öreg Észak-Magyarország (egyed %) 37,5 37,5 25 Dél-Lengyelország (db %) 25,0 25,0 50 Predmost (db %) 63,0 18,0 18 A predmosti mammutvadász-táborhelyen a fiatal egyedek igen nagy száma a magyarországi barlangi és a nyíltszíni tatai paleolit telephez (KRETZOI 1964) hasonlóan tervszerű mammutborjú-vadászatot tükröz. Az észak-magyarországi és a dél-lengyelországi területeken a M. primigenius szórványleletek (lelőhelyek) nagy száma arra enged következtetni, hogy az állatok elhullása, elpusztulása nem antropogén hatás, beavatkozás miatt következett be. Az említett két földrajzi terület M. primigenius-leleteinek életkor szerinti megoszlása között a leglényegesebb különbség abban mutatkozik, hogy Észak-Magyarországon feleannyi egyed érte meg a senior adult-maturus életkort, mint Dél-Lengyelországban. Arra a kérdésre, hogy a két területen miért lehetett eltérő a M. primigenius mortalitása, a válasz a pontos kronológiai és sztratigráfiai adatok hiányában ma még nem adható meg. A magyarországi M. primigenius kronológiai helyzete — néhány problematikus paleolit lelőhely kivételével — viszonylag jól ismert. A M. primigenius (BLUMENBACH , 1799) nagyfaj-fogevolúciós (vagy faj evolúciós?) trendjében konvecionálisan megkülönböztetett ^alt-primigenius" és a ,,jungprimigenius" (MAYET— ROMAN 1923) az észak-magyarországi leletanyagban is jól elkülönül. Az „alt-primigenius" az Eger-patak terraszkavicsából : Eger (25., 27.), Berva-völgy (17); és az észak-alföldi hordaléklejtő kavics- (sóder) rétegeiből került elő: Apc (3), Tar (132), Gyöngyös-Visonta (144), Nyékládháza (?) (105), Hejőcsaba (56), Miskolc (97., 98) és Rudabánya (?) (114). A „jung-primigenius" forma került elő az összes többi olyan lelőhelyről, ahonnan fog, vagy lamellamaradványok tanulmányozhatók voltak. 35
