Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 6. (1980)
Kárász, I.–Szabó, E.: Produkcióvizsgálatok a síkfőkúti cseres-tölgyes erdő cserjeszintjében, II.
további hat faj egyedszáma kevés, csupán a cserjék 3,32%-át adják. A magascserje-szint jelentősebb fajai : Cornus mas, Acer campestre, Cornus sanguinea, Acer tataricum, Quer eus petraea, és Ligustrum vulgare. A lágyszárúak közül frekvensebbek és dominánsabbak a következők : Carex •michelii, Carex montana, Chrysanthemum corymbosum, Dactylis polygama, Festuca heterophylla, Fragaria vesca, Galium schultesii, Lathyrus niger, Lathyrus vernus, Melica uniflora és Poa nemoralis. Az erdő cönológiai összetétele lényegében megfelel az észak-magyarországi cseres-tölgyesek átlagának (JAKUCS 1967, PAPP—JAKUCS 1976). A produkció évi alakulásának becslését az alacsony- és magascserje-szintben külön-külön végeztük, ill. végezzük. 1977—78-ban a magascserje-szint jelentősebb 6 fajának éves produkcióját becsültük meg (KÁRÁSZ 1979). E fajok az alacsonycserje-szintben is előfordulnak. Produkciójukat további négy gyakori fajjal együtt (Crataegus monogyna, Euonymus europaeus, E. verrucosus, Rosa canina) faji bontásban becsültük meg. A legkisebb egyedszámú 6 faj (Cerasus avium, Juglans regia, Lonicera xylosteum, Quercus cerris, Rhamnus cathartica, Sorbus domestica) éves produkcióját ,,egyéb" címszó alatt adjuk meg, ill. jelöljük a táblázatokban. A felmérés csak a föld feletti növényi részek éves szervesanyag-gyarapodására terjedt ki. A gyökérszint produkciójának felmérése folyamatban van. Jelenlegi eredményeink tájékoztató jellegűek. Messzemenő következtetések levonásához még további, több éves mérési adatokra van szükségünk. MÓDSZER A cserjék évi nettó produkciójának tanulmányozására többféle módszer ismeretes (GIMINGH AM—MILLER, 1968; HYTTEBORN 1975; NEWBOULD 1967; OVINGTON—HEITKAMP et LAWRENCE 1963; WHITTAKER 1961, 1962, 1965; WHITTAKER— WOODWELL 1968). E módszerek lényegében a fák ág vizsgálati elemzésének adaptációi. A síkfőkúti erdő cserjeszintjének produkcióját un. ,.átlagos cserje" módszerrel (KÁRÁSZ 1976) végeztük. Az átlagos méretű egyedeken mért produkció adataiból következtettünk a hektárankénti éves szervesanyag-termelésre (SATOO 1966, OVINGTONet al. 1968). Az éves nettó produkció becslését frankciónként végeztük [lomb, ág, egyéves hajtás (vessző)]. 1979. szeptember 11—13-án a jelentősebb alacsonycserjefajok 10—10 átlagos méretű egyedét kivágtuk, leszedtük a levelét, az egyéves hajtásokat, a fás részeket pedig 10—12 cm-es darabokra vágtuk fel. A leveleket és az éves hajtásokat 105 °C-on szárítószekrényben súlyállandóságig szárítottuk, majd lemértük. A 10—10 egyed átlagát tekintettük az átlagos méretű cserje lomb-, ill. vesszőprodukciójának. Az ágprodukció meghatározásához a feldarabolt vizsgálati anyagot átmérő szerint csoportosítottuk, pontosan megmértük az ágak hosszúságát, átmérőjét. Mikroszkóp segítségével kormeghatározást is végeztünk. Ezt követően az összes anyagot szárítószekrényben 105 °C-on súlyállandóságig szárítottuk, majd a mintákat átmérőosztályonként külön-külön megmértük analitikai mérlegen, századgramm-pontosságig. 100
