Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)
V. Szabó, F.: A természetvédelem területei és értékei Észak-Magyarországon
Geológiai képződmények a/ A mészkőterületek nem karsztos jelenségei Eróziós szurdokvölgyek meredek falakkal. Ilyenek a Szinva-, Garadna-, Lök-, Ablakoskő-, Leány-, Ballá-, Csúnya és a Hór-völgy. b/ Karsztos jelenségek Karsztos mészkőfelszinek: a feketesári dolinák közei, a nagyfennsiki peremkövek teteje (Gulicska-teto, Örvénykő). Dolinák (töbrök). Többségük sorokba rendeződött s a mészkövet fedő vizzáró kőzeteken az egykori vízfolyások útját jelzi. Dolina-halmaz található a Feketesár és a Nagymező rétjein. Víznyelők. Időszakosak a Nagymezon, a Feketesár-réten, a Létrás-teton és a Kisfennsikon. Az év nagyobb részében aktiv víznyelő a Nagyfennsik középvonalában: a csipkéskúti, jávorkúti, dolhási, disznóskúti, létrástetői, orvénykoi, pénzpataki, dióspataki, a hármas és a bánkúti víznyelők. E képződmények - szerepüket és morfológiájukat tekintve - iskolapéldák. Karsztos szakadékok. Üregfelszakadás, omlás (gyors viznyelők kialakulásai) található a Nagymező északnyugati peremén, a Füstöskő-bércen, a csipkéskúti víznyelőben és az udvarkői barlangban. Barlangok, karsztos üregek. A Bükk-hegységben eddig mintegy 400 barlang és üreg ismert. Közülük jelentősebbek: a Szepesi-zsomboly, az istvánlápai István barlang - egy hatalmas barlangrendszer eddig feltárt szakaszai -, továbbá a Szivárvány-, esztázkői-, odorvári, Hajnóczy és az udvarkői-barlangok, melyek gazdagok cseppkő-képződményekben. Különleges értékű a lillafüredi Petőfi-barlang, amely a Föld eddig ismert négy mésztufabarlangja közül édesvízi mészkő lerakódásokban a leggazdagabb. Karszt-hidrogeológiai képződmények. A Bükk területén fakadó valamennyi állandó és időszaki forrás tipikus karsztjelenségként hozza felszínre a hegység réshálózatának vizét és jelzi a karsztvíz nívóját (sziklaforrások, Szalajka-forrás). A forrásfoglalások miatt nagyrészük eredeti formájukban- már nem látható. Az állandóan vágy időszakosan működő forrásbarlangok szintén különleges képződmények. A Nagyfennsik déli peremén a Feketelen, Imókő és Vöröskő sziklatörései alatt fa r kadó időszakos karsztforrások az ország méreteiben is egyedülálló karszthidrogeológiai értékei. Ezekben tavaszi hóolvadáskor vagy felhőszakadásszerű esőzések után a viz félelmetes morajjal tör elő az addig holtnak látszó forrásokból. Védelmet érdemelnek a karsztos formakincset gazdagító, a források vizét elvezető patakmedrekben az érdekes látványt nyújtó mésztufa-gátak és lépcsők is. Legnevezetesebbek a lillafüredi (a szálló alatti tömbön) és a szalajkavölgyi vizesés-lépcsők, a mónosbéli vizfő, valamint a vöröskő-völgyi és a sebesvizi karsztforrások közelében lévők. Növényzete A Nemzeti Park területe bővelkedik endemikus, reliktum és .montán fajokban. A változatos növénytakaró eloszlását nagyrészt a tengerszint feletti magassággal és a változatos kitettséggel összefüggő klimatikus viszonyok szabják meg. A hegységet körülvevő halomvidéken a tatár juharos erdőssztyepp társulás (Aceri tatarico - Quercetum) az uralkodó, ez a Bükk oldalán is felhúzódik 3-400 m magasságig. Fölötte nagyjából 700 m magasságig a középhegységi xerotherm tölgyesek zónáját találjuk. Ennek főbb társulási formái: a cseres tölgyes (Quercetum petraeae - cerris pannonicum), aljnövényzetében a Potentilla alba-val, a mészkerülő cseres-tölgyes (Genisto pilosae Quercetum petraeae), a mészkedvelő tölgyes (Como - Quercetum pannonk:um), aljnövényzetében a Lithospermum purpureo-coeruleum-mal és a Melica uniflora-val, a mészkerülő tölgyes (Genisto tinctoriae - Quercetum petraeae subcarpaticum), melynek jellegzetes aljnövenyei a Luzula albida, a Vaccinium myrtillus, sok moha és zuzmó, és a karsztbokorerdő (Ceraso - Quercetum pubescentis matricum). Megtaláljuk itt a mezofil g yert yános-tölgyeseket (Querco petraeae - Carpinetum pannonicum) is. A bükkösök erdőöve a 700 méter feletti magasságban uralkodó. Társulásai: a zonális szubmontán, középhe g ységi 7
