Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)

Fazekas, I.: A Mátra-hegység nagylepke-faunája I. Geometridae: Eupithecia CURT.

22. Eupithecia semigraphata BRUAND. - Mátraháza 1969. VII. 29-30., .1971. VIII. 17., Parád-Fényespuszta 1970. VIII. 22-24., Rudolf-tanya 1974. VIII. 7. - Expanziv tipusú holomediterrán faj, amely könnyen összetéveszthető az E. impurata HBN. rasszaival (pl. ssp. germanicata SCHÜTZE). Bár a genitáliák igen közel állnak egymáshoz, különválasztásuk nem jelent problémát. 23. Eupithecia millefoliata RÖSSL. - Gyöngyös sólymos 1967. VII л 17., Mátraháza 1972. VII.11-12., Parád-Fényespuszta 1967. VIII. 8., 1970. VII. 22.-VIII. 4. - Közép-Európa és Transzkaukázia irányába erősen expanziv tipusú pontomediterrán faj a száraz és nedves biotópokról egyaránt kimutatható. Morfológiailag kevésbé variábilis. 24. Eupithecia subnotata HBN. - Gyöngyös 1971. VIII. 5., 1975. VIII. 10., Pásztó 1972. VII. 22-30., 1974. VII. 22-24. - Az Isszik-Kultól Angliáig kimutatható nyugatpalearktikus faj hazánkban elsó'sorban a száraz, meleg biotópok lakója, s többnyire nem ritka. 2. térkép Az Eupithecia lariciata FRR. magyarországi elterjedése 25. Eupithecia pimpinellata HBN. - Kó'kútpuszta 1975. VIII. 5., Parád-Fényespuszta 1970. VIII. 5-16., Rudolf-tanya 1974. VIII. 4-18. - A palearktikum nyugati felében rasszokra tagolódó szibiriai faj Magyarországon elterjedt, de sehol sem gyakori. 26. Eupithecia euphrasiata H. S. (5. ábra) - Mátrafüred 1966. VIII. 6-7., Gyöngyös s oly mos 1976. VIII, 23. - Nyugatpalearktikus, xerophil-sztyepp elem, súlyponttal közép- és déleurópai elterjedéssel. Magyarországon nem gyakori. Jellegzetes biotópjai a száraz lejtok, sziklagyepek (a középhegységekben), homok- és löszpuszták (Duna-Tisza köze). 67