Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)

Fazekas, I.: A Mátra-hegység nagylepke-faunája I. Geometridae: Eupithecia CURT.

2. Eupithecia immundata ZELLER - Kékes 1960. VII. 5-6. - A nyugat-palearktikumban lokálisan előforduló hygrophil faj, hazánkban^ igen ritka. Biotópjai főleg szurdok- és nyirkoserdők, ligetek. Röpiilése az irodalmi adatok szerint május közepétől július közepéig tart. 3. Eupithecia plumbeolata HAW. - Kisnána-Kopaszhegy 1966. VI. 18., Mátrafüred 1966. VII.9., 11., 18., 22., 23. 1968.

VI.20., Mátraháza 1971. VII.1., Rudolf-tanya-1974. VI. 25.-VII. 5., 1976. Vn.3., 13., Szalajka-ház (JABLONKAY 1972). - Szibiriai faj, hazánkban igen elterjedt, helyenként (Dunántúl) igen gyakori. 4. Eupithecia pini RETZ. - Boreális, piceo-pinetális faj, amelyet KOVÁCS (1956) emlit. Az újabb gyűjtések során ismételten nem került elo. Mint fenyőn élő faj minden bizonnyal adventiv elem. Úgy tűnik, kevésbé képes megtelepedni, szemben az E. tantillaria BSD. fajjal. 5. Eupithecia linariata F. - Gyöngyössolymos 1967. VI.10., 13., 1974.

IX. 10., KisnánaKopaszhegy 1966. VI. 18., 1966.VII.7., Kőkútpuszta 1972. VI.16., 1974.

VI.19., 1974.

IX. 12., Mátrafüred 1966. VIII. 27., 1968. VI. 16., 28., 1969. VU. 1., Mátraháza 1969. VI. 20., 1971. VI. 24., VIII. 25-IX. 3., 1974. VIII. 3., Pásztó 1969. VI. 18., 24., Piszkéstető 1971.V. 19. - Nyugat-palearktikus, változatos formákat (f. nigrofasciata DIETZE, f. aestiva DIETZE stb. ) felvonultató faj, többnyire csak genitalia vizsgálatokkal identifikálható. Euryök, ruderáliák sem ritka. 6. Eupithecia pyreneata MAB. - Galyatető 1964. VI. 19., 23., 25., Mátraháza 1962. VI. 24. - Nyugat-palearktikus, főleg montán tipusú faj, amely a Mátrának csak a magasabb régióiból került elő. Morfológiailag az E. pulchellata STEPH. formáktól nehezen különithető el, a genitáliák azonban konstans jegyeket viselnek (PETERSEN 1909). Magyarországi areáját alig ismerjük. 7. Eupithecia venosata F. - Galyatető 1964. VI. 19., Kisnána 1969. VI. 5., Mátrafüred 1968. VI. 17., Mátraháza 1969. VI..10-11., Gyöngyös-Pipishegy (JABLONKAY 1972). - Holomediterrán faj, erőteljes északi és keleti irányú expanzióval. Az egyik legmagasabbra hatoló (2000 m) holomediterrán Eupithecia (Pyreneusok, leg. DE LAEVER, gen. prep. FAZEKAS, No. 893. ). Egyes Földközi-tengeri szigeteken már márciusban megjelenik (Málta, leg. VALLETTA, gen. prep. FAZEKAS, No. 892. ). Az E. venosata példányok között az E. silenicolata MAB. -hoz hasonló, sötét szárny-alapszinü populációk főleg a Brit-szigeteken alakultak ki (Anglia, leg. DE LAEVER, gen. prep. FAZEKAS, No. 883. ). Magyarországon elterjedt, de sehol sem tömeges. 8. Eupithecia silenicolata MAB. - (1. ábra.) - Kisnána 1966. VII. 12., Mátrafüred 1968. VI. 16., 28. - Expanziv tipusú, pontomediterrán faj; Magyarországon két generációban tenyészik (FAZEKAS 1976. 4. ábra). Morfológiailag nehezen felismerhető, mint az un. "venosata csoport" többi tagja. A genitáliák szerkezetében azonban specifikus eltérések vannak (FAZEKAS 1979. 5. ábra). 9. Eupithecia alliaria STGR. - Gyöngyösoroszi 1970. VIII. 9., 10., Gyöngyössolymos 1967. VI.3., VII.8., 1970. VIII.9., 10., Kisnána-Kopaszhegy 1965. IX. 1., Sástó-Eremény (JABLONKAY 1972). - Pontomediterrán, expanziv tipusú, hazánkban lokális, főleg sziklagyepeken, karsztbokor erdőkben tenyésző faj. A magyarországi populációk azonosak a nominotipikus formával. 10. Eupithecia extraversaria H. S. - Kékestető 1967. VII. 4. - Csak a nyugat-palearktikumból ismert, Közép-Európában lokális, Magyarországon ritka faj. 11. Eupithecia centaureata D. et S. -Gyöngyössolymos, Kisnána, Kőkútpuszta, Mátrafüred, Mátraháza, Párád, Pásztó, Piszkéstető. - Igen gyakori faj, a palearktikum nyugati feléből több rasszát irták le (PROUT. 1915, VOJNITS 1977). A fenológiai adatok megegyeznek a Dél-dunántúlival (FAZEKAS 1976, 1977). 64