Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)

Czájlik, P.: A császármadár – Tetrastes bonasia (L.) – az Északi Középhegységben

soproni Tolvaj-árok és környékének lucositása, vagy a Mátrában a nyirjesi lucos állomány: mindkét helyen megszűnt a császármadár létfeltételé és bekövetkezett elvándorlása. Az őshonos magashegyvidéki bükkösök és lucfenyvesek termöhely-jelzo növényeinek azonossága viszont érthető, ha figyelembe vesszük a klimabonitást, amely SZÁNTÓ szerint közel azonos (Bükk: 160-175, lue: 180-tól). A Sátor-hegységben Háromhuta térségében lue, bükk elegyes erdők telepitése viszont kimondottan jót tett az ottani császármadár rész-populációknak. A lue elegyitve ugyanis kiváló búvóhelyet ad télen - bár a táplálkozás szempontjából nincs szerepe -, mig a bükk barkája és rügye fontos téli tápláléka a császármadárnak (SZÜGYI és saját megfigyelésem). Fontos tény az is, hogy ma a legnagyobb sűrűségű császármadaras területek a bükk keleti elterjedési határán kivül esnek (Bjelovezsej, Karélia, lett, litván területek, Szibéria). A kérdó'ivek adatainak feldolgozásával egyidoben kerestem - és találtam is - egzakt táplálkozásbiológiai adatsorokat. Ebben a kérdésben kizárólag külföldi, elsó'sorban szovjet kutatók adataira voltam utalva. IVANTER (1962) és GAVRIN (1969) többszáz begyvizsgálat alapján közöltek táplálkozás biológiai adatokat. A munkámhoz szükséges eredményeiket három táblázatban ismertetem. Az l.sz. táblázat a tápláléknemek százalékos előfordulását tünteti fel évszakonként, az adott időszakban vizsgált összes begyszám hányadában. Különösen figyelemre méltó a kritikus táplálkozási időszak: a tél és a koratavasz táplálékmegoszlása. GAVRIN megálla109