Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 5. (1978-1979)

V. Szabó, F.: A természetvédelem területei és értékei Észak-Magyarországon

kat. Él itt a keleti sün (Erinaceus europaeus rumanicus), a borz (Mêles mêles), a vadmacska (Felis silvestris), a nyest (Martes foina), a nyuszt (Martes martes), a hermelin (Mustela erminea), a menyét (Mustela jnivalis) és több ritka denevérfaj. A bükki erdőknek a máit század közepéig állandó lakója volt a farkas és a medve is. Kipusztulásuk következménye a vaddisznó (Sus scrofa), az öz (Capreolus capreolus) és a szarvas (Cervus elaphus) jelentékeny elszaporodása. Szép számban tenyészik ma már a század 20-as éveiben betelepitett muflon (Ovis musimon) is. Kultúrtörténeti emlékek A Bükk-hegység számos barlangjában a jégkori ember életnyomainak és maradványainak sokaságára bukkantak a Herman Ottó kezdeményezésére a század elején megindult kutatások során. Legismertebbek a Szeleta-barlangból előkerült kőszerszámok: szakócák, pattintott pengék, nyílhegyek, továbbá az eszközként használt csiszolt állatcsontok. Nagy tudományos szenzáció volt 1932-ben a neandervölgyivel egyidős noi és gyermek koponya előkerülése a Subalyuk-barlangból. Az 1911-tol 1947-ig rendszeresen kutatott Istállóskőibarlang kultúrrétegéből ősemberi tűzhely, medvecsontból készült sip, és primitiv vadászati eszközök kerültek elő. (Ezeket a leleteket ma a Nemzeti Múzeum őrzi. ) Értékes adalékokkal gazdagították a tudományt a Herman Ottó-, Ballá-, Büdöspest-, Kőlyuk-, Pesko-, Kecskelyuk és más barlangok leletei is. A Bükk-hegység déli részén, a Nemzeti Park határain is túlterjedő területen található az a miocén vulkánosság során létrejött riolittufa kúpsor, amelyet "kaptárköveknek" neveznek. E szép természetes képződmények is viselik az ember kezenyomát: emberi munkával létrehozott üregek találhatók sokukban. Ezekről az ember alkotta fülkékről 1891-ben Bartalos Gyula, az egri káptalan jegyzője adott leírást, dolgozatában urna-temetkezési helynek minősítette az üregeket. Saád Andor, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze az 1960-as években végzett kutatások nyomán más véleményre jutott: szerinte az üregeket a kazár birodalomból kiszakadt és a magyarokhoz csatlakozó kabarok méhészkedő helyekként használták a XI-XV. század folyamán. A leglátványosabb a kúpok és fülkék a Setét-, a Csordás- és a Furgál-völgyben, a cserépfalui fenyéresaljban és a Nemzeti Parkon kivüli területen Noszvajon, Szomolyán, Eger és Demjén környékén. Ezekhez hasonló látványosság a sályi "léleklyuk" és az ugyancsak riolittufába vájt cserépváraljai üregek sora is. Ezek egykori szerepét még nem tisztázták. A Nemzeti Park területe gazdag középkori történeti emlékekben: várak és más épületek maradványaiban. A felsőtárkányi Várhegy, továbbá az Odorvár, Cserépvár, Latorvár, Szarvaskői-vár, Éleskő vára, Gerennavár, Dédesvár elnevezései őrzik a hajdani, többkevesebb harcot látott kisebb-nagyobb erősségek, várak emlékét. A közelben, de már a Nemzeti Park határain kívül található két nagy és híres, ma műemléki védelemben részesített várunk: az egri és a diósgyőri. Fénykorukban e várak urai a Bükk-hegységet is birtokolták. A középkori egyházi célú épitkezések - főleg cisztercita és pálos kolostorok - rommaradványai szintén gyakoriak. Ilyenekkel a Bélkő alatt, a felsőtárkányi Barát-réten, Felnémeten, az Eger-patak völgyében Szentléleken, továbbá Miskolcon és Kacson találkozunk. Gazdag a terület ipartörténeti emlékekben is. A XVIII-XIX. század iparosodásának emlékeit őrzi a szilvásváradi Szalajka-völgyben az egykori öntöttvasgyártás és üveghuták helyszíne, továbbá a Máriabánya. Történészeink szerint az ózdi vasgyár őse működött itt az 1770 és 1800 közötti esztendőkben. Ipartörténeti emléknek számit a Hámori-tó is, amelyet 1813-ban létesítettek; 400 000 köbméter vizével a régi vasgyár gépeit hajtották. A tótól északra a Garadna-völgyben találjuk egyik legérdekesebb helyreállított ipartörténeti műemlékünket: a Fazola Frigyes által létesített őskohót. Romjaiban fennmaradt a Gyertyán-völgyben a múlt század végén még üzemelő, híres Suselka-féle üveghuta is. A Bükkel kapcsolatos természeti és történeti ismeretek mentésére és bemutatására múzeumi hálózat van kialakulóban a területen. Már működő intézmények: Lillafüreden, a nagy tudós egykori lakóházában a Herman Ottó Múzeum, a Kohászati Múzeum Felsőhámorban, a massai őskohó, és a szilvásváradi Szalajka - Horotna-völgyben a Szabadtéri Erdészeti Múzeum 9