Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 4. (1976-1977)

Vojnits, A.: Migrációs megfigyelések a Börzsöny-hegységben. I.

séges fényforrásokra, a csapdába került lepkék száma korántsem jelzi még a hozzávetőleges számviszonyokat sem, a többi fajhoz, ill. a csapda teljes rovartömegéhez képest. Másrészt, ez a relatíve alacsony fényérzékenység is változó, s ezért még az egyes időszakok gamma-bagolylepke adatait egymáshoz viszonyítanunk is csak a legnagyobb elővigyázatossággal lehet. Legfeljebb a kiugró tendenciák konkretizálhatok: mint a helyben kifejlődő nemzedék(ek) feltűnő egyedszáma, vagy ellenkezőleg, egészen gyér vagy elmaradó fellépte. A bevándorló imágók észlelése azonban — éppen mert ezek a lepkék kezdetben nem, vagy alig repülnek a fényre — már alig képzelhető el fénycsapdákkal. A higanygőz- vagy UV-lámpákkal már más a helyzet. Ezekkel a gyűjtőeszközökkel a vándorlásban levő lepkék is nagyobb számban gyűjthetők. A fénycsapdák túlnyomó része azonban normál fénnyel működik. Mint már említettem, a lepkék vándorlása, fényérzékenysége, valamint biológiai állapota között meglehetősen egyértelmű összefüggés adódik. A bábból kikelt „friss" gamma-bagolylepkék sterilek, ováriumuk fejletlen. Potrohúk túlnyomó részét zsírtestek töltik ki. Ilyenek egy adott helyről elvándorló imágók is. Bizonyos idő eltelte és táplálkozás — nektárfelvétel — után a nőstények ováriuma kifejlődik, az állatok fertilisekké válnak, miközben a zsírtestek fokozatosan eltűnnek. A fényre repült imágók túlnyomó része ilyen, kifejlett ováriumú, zsírtesteket nem, vagy alig tartalmazó imágó volt. Hogy kopuláció előtt vagy után keresik fel nagyobb számban a fényforrást, s hogy a hímek milyen érettségi állapotban vannak, arra vonatkozólag vizsgálatokat még nem végeztek. A gamma-bagolylepkére — mint feltehetőleg az összes „igazi" vándorlepkére — az a legjellemzőbb, hogy a szó szoros értelemben véve sehol sem honosak, s nincsen diapauzájuk (fejlődésük kedvező körülmények között folyamatos) — a téli nyugvást mintegy helyettesíti az időben és térben meghatározottan lefolyó vándorlásuk. * * * összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a fenti három faj mindegyike jól repül. A citromlepke a vagilis nappali lepkék közé tartozik, de relatíve szűk határok között mozog. A tavaszi példányok valamivel mozgékonyabbak, mint a nyáriak. A bogáncslepke az „igazi" vándorok nappal repülő típusfaja. Egyes években a nyár közepén hatalmas tömegekben vonul. A vándorló imágók zöme sterilis nőstény. A gamma-bagolylepke szintén periodikusan migrai, s elsősorban este, ill. éjszaka repül. A vándorló példányok sterilisek, zsírtestekkel teltek s heliophilek. A fertilis példányok már inkább heliophobok. Mesterséges fényre főképpen a fertilis imágók repülnek. VOJNITS, A.: Migrationsbeobachtungen im Börzsöny-Gebirge, Nordungarn I. Die Vagilität, Mikro- und Makromigration und Dispersion der Schmetterlinge ist ein äußerst kompliziertes und komplexes Problem. Die Bilanz der schon gelösten und der noch zu lösenden Fragen ist — trotz der intensiven Forschun88