Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 4. (1976-1977)

Vojnits, A.: Migrációs megfigyelések a Börzsöny-hegységben. I.

telel, a hernyó vészeli át a telet, bár találtak már lepkét is. KOCH (1963) ezzel szemben csak egyetlen németországi, állandóan megjelenő nemzedék létezésének a lehetőségét ismeri el, eltekintve a kifejezetten kedvező időjárású évektől, amikor szeptember—októberben megjelenhet a lepke második nemzedéke is. NÓVÁK (1972) elsősorban kísérletekkel vélte bebizonyítani, hogy a gammabagolylepke a mi földrajzi szélességünkön rendszeresen áttelel. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom, hogy a szó szűkebb értelmében egy állatfaj nem nevezhető az adott területen honosnak („bodenständig"), ha a nemzedékek megszakítatlan sora nem biztosított, ill. ha akárcsak a lehetősége fennáll annak, hogy rendszeresen, vagy relatíve gyakran, az egyik évszak — jelen esetben a tél — a kérdéses állatfaj átmeneti kihalását jelenti a kérdéses területen. Másrészt éppen a gamma-bagolylepke biológiai sajátossága, tudniillik, hogy kedvező körülmények között fejlődése folyamatos, mindenféle diapauza nélküli, magyarázza meg a sokszor egymásnak ellentmondó megfigyeléseket az „áttelelési stádiumot" illetően. Az eltérő körülményektől függően, a lepke a legkülönbözőbb fejlődési stádiumban és korban kerülhet a téli időszakban véletlenszerűen az áttelelését megengedő viszonyok közé. így imágókat találtak fagymentes, még inkább meleg épületrészekben, különböző korú, táplálkozó hernyókat üvegházakban, bábokat ugyancsak üvegházak és más, fagymentességet biztosító helyiségek falain, ill. növények között. Mindez azonban korántsem az áttelelés mellett szól, hanem a már említett folyamatos fejlődés lehetőségének a következménye. Ettől a problémától eltekintve, abban megegyeznek a kutatók, hogy a gammabagolylepke évente változó számban déli területekről vándorol be Közép- és Észak-Európába, s hogy nagy általánosságban a bevándorlás fő ideje a tavasz és a nyár eleje, míg a nyár végén és az ősszel kifejlődött imágók egy része délnek repül (visszavándorlás). Az északra vándorló lepkék Skandináviában és Skóciában is megjelennek. A délre vándorlást még kevéssé tanulmányozták. Míg Európa északi és alpesi területein a vándorló lepkék megfigyelése, ill. a vonulások megítélése nem okoz különösebb nehézséget (pl. nagy tengerszint feletti magasságú hágókon mozgó lepkék vagy kifejezetten déli fajok vonulása a magas északon), addig Magyarországon, az ország domborzatából és fekvéséből adódó sajátosságok miatt, nem egy esetben közvetett módszerekhez kell folyamodni. Ilyen közvetett módon sikerült a Magyarországra bevándorló, ill. az itt kifejlődő gamma-bagolylepkék hozzávetőleges szétválasztása; a módszer kidolgozása dr. KOVÁCS Lajos nevéhez fűződik (VOJNITS 1967). Az elsősorban a fénycsapda-adatokra támaszkodó feldolgozás szerint hazánkban a lepkének két biztos és egy részleges nemzedéke van, június—július, augusztus—szeptember, ill. október—november hónapokban. A bevándorlás tavasszal kezdődik meg, május—júniusban egyenletes, június végén erősödik s egy igen nagyfokú beözönlés lehetséges július közepétől augusztus közepéig. Kisebb mozgások természetesen az év további szakaszában is előfordulhatnak. A gamma-bagolylepkével számos kísérletet is folytattak, melyek során az E-vitamin szerepe került előtérbe, mint a vándorlási mechanizmus kioldásában va86