Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 4. (1976-1977)

Kiss. O.: A „mosaic-pattern” elv bemutatása a Bükk-hegységi Szalajka-patakrendszer Trichopteráin

A „MOSAIC PATTERN" TÁRSULÁSI ELV LÉNYEGE A Trichopterák legátfogóbb ökológiai kategóriáit MARTYNOV (1929), LEPNYEVA (1949), BOTOSANEANU (1959), GOLUSKINA (1962) dolgozták ki. ILLIES (1961, 1964), szerint minden folyó függetlenül a geográfiai viszonyoktól két biotópra osztható fel; rhithronra és potamonra. Ezekben a taxonómiai különbségek ellenére a biocönózisok ökológiailag hasonlók. Az „equivalent confluence" elv (DANA 1961 ; ILLIES et BOTOSANEANU 1963.) szerint a rhithron és a potamon tovább osztható epi, meta és hypo szakaszra. A viszonylag stabil vízhőmérsékleti viszonyokkal rendelkező forrásterületet a benépesítő Trichoptera együttesek alapján két zónára, eucrenonra és hypocrenonra lehet elkülöníteni (ILLIES et BOTOSANEANU 1963). A pataki biocönózisok szerkezetét intenzívebb vizsgálattal szükséges megismerni. Az irodalomban (MARLIER 1951; BADCOCK 1953; MACÁN 1961; OLÁH 1967.) rámutatnak a homogén szakaszok („fish zone") belső feloszthatóságára, az eltérő biotópok jól definiálható különbözőségére. A patak egy kisebb szakaszán a megközelítőleg homogén kémiai és hőmérsékleti viszonyokon belül differenciáló hatása van a vízsebesség feltűnő változásainak, mely sebességváltozások szubsztrátumformáló tulajdonságot hordoznak. A szubsztrátmozaikok nemcsak statikus, strukturális elemeknek tekinthetők, hanem dinamikus egységeknek is, amelyek betöltéséért a hasonló niche-ü populációk kompeticióban állnak egymással. A mozaikok olyan elemi közösségek, amelyekben a társulás statikus (térkitöltő) és dinamikus (funkcionális — niche kitöltő) elemei dialektikus egységben szemlélhetők (OLÁH 1967). A társulássá szerveződés kialakulhat alacsonyabb szinten (elemi közösség), amikor a hasonló niche populációk kompetitív együttesei jönnek létre. Magasabb ökoszisztéma szinten az egyes patakszakaszok már sajátos fajegyüttessel és anyagforgalmi ciklussal is rendelkeznek. A többféle szubsztrátum mozaikos megjelenése és az ezeket benépesítő együttesek bonyolult, felaprózott jelleget adnak a pataki biocönozisnak. A mozaikstruktúrák térbeli határának a vízsebesség ingadozásait kell tekinteni, melyeknek dinamikusan térben és időben Változó jellege, valamint a vízmennyiség időnkénti változása jelenti a mozaikok és mozaikhatárok képződésének és eltűnésének folytonosan mozgó rendszerét. A patakmederben a lassúbb és gyorsabb folyású szakaszok váltakoznak. A vízsebesség ritmusos ingadozásából következik, hogy a jellemző szubsztrátmozaikok is szabályosan ismétlődnek. A Szalajka-patakrendszerben a következő mozaikok alakultak ki: 1. nagyobb kövekből („large stone"), kisebb, nagyobb vízeséssel, 0,3 m/secnál nagyobb vízsebességgel; 2. kisebb kövekből és kavicsokból („small stone and gravel"), 0,1—0,7 m/sec vízsebességgel, mikrovízesések nélkül ; 3. homokból („sand"), amelyhez kavics, kisebb-nagyobb kövek, detritus és iszapfelhalmozódás is járulhat; 64