Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 4. (1976-1977)

P. Komáromy, Zs.: Adatok a Mátra-hegység talajalga flórájához

Pleurochloris meringensis VISCHER VISCHER (1945): Heterocontes aus alpiner Böden, 483—84., fig. 1. Az öreg és a kiszáradó tenyészetekben a sejtek nem osztódnak, átmérőjük 15— 17 //m, faluk megvastagszik és a sejtüreget nagy vacuolum tölti ki. Természetes körülmények közt is hasonló módon reagálnak a kedvezőtlen időjárásra. Nyáron a száraz talajfelszíni bevonatokban sokszor figyelhető meg ilyen állapot. A sej­tek átoltáskor, vagy a tenyészetek megnedvesítésekor hamar regenerálódnak, és néhány nap múlva élénkzöld sejtek borítják a tenyészet felszínét. Kizárólag barnaföldből származó mintákban fordult elő (pH 6,2). Tribonema minus (WILLE) HAZEN VISCHER (1939): Rabenhorst Krypt. Flora, 11, 963, fig. 813. A tavaszi és az őszi mintákban a fonalak hosszabbak voltak, a nyári mintákban rövidebbek, erősen fragmentáltak. , Csak erősen savanyú erdőtalajban fordult elő. Vischeria stellata (CHOD.) PASCH. VISCHER (1939): Rabenhorst Krypt. Flora, 11, 559—560, fig. 410—413. Laboratóriumi tenyészeteken és frissen (tenyésztés nélkül) vizsgált talajmintákon végzett megfigyelések arra utalnak, hogy a nedves talajon és tápoldatban tenyé­sző sejtek sima falúak, gömbölyűek, szögletesek vagy oválisak. A jellegzetes buzogány formájú sejtek csak kiszáradó tenyészetekben figyelhetők meg, vagy száraz talajmintákban. Az agyagbemosódásos barna erdőtalajban — a megvizs­gált talajtípusok között ez volt a legszárazabb — egész évben nagy egyed­számban fordult elő. A többi talajtípusból származó tenyészetekben is előfordult, de nem volt ennyire jellemző (pH 6,5—4,2). A különböző talajtípusokban előforduló Diatomophyceae fajokról általában el­mondható, hogy legnagyobb egyed- és fajszámban a mull-ranker talajban for­dultak elő. Megjelenésük és elszaporodásuk nedves környezetre utal. Száraz ta­lajban legfeljebb csupasz vázakat találhatunk, élő sejteket alig. Vízigényes vol­tukat igazolja, hogy az egyszer kiszáradt tenyészetekben többé nem találunk élő sejteket. Ez a tény azért fontos, mert általuk biztosan megállapíthatók az illető talajban uralkodó nedvességviszonyok. Hantzschia amphyoxis (EHR.) GRUN HUSTEDT (1930): in PASCHER: Süssmasser-Flora . . ., 10, 394, fig. 747. Valamennyi talajtípusban előfordult (pH 6,2-^4,2). Navicula vaucheri B. PETERSEN , В. PETERSEN (1915): Det kgl. danske Vid. Selsk. Skr. 7, 291, fig. 13. Nedves mull-ranker talajban nagy egyedszámban fordult elő (pH 6,5). Navicula mutica KÜTZ. BRISTOL (1920): Ann. of Bot., 43, 68, fig. 6. Nedves mull-ranker talajban fordult elő (pH 6,5). PETERSEN (1935) mint nagy variabilitású, közönséges talajalgát említi. 11

Next

/
Thumbnails
Contents