Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 3. (1975)
Ambrus, B.: A gubacs-okozó ízeltlábú- és gomba-fajok a Mátra-hegységben és környékén
A terület növénytakaróján megtelepedett cecidogén rovarok egyaránt megtalálhatók a vadon élő és a termesztett növényeken. Többségük monofág természetű s az egyes növényfajok elterjedési vonulatain népes populációkat alkot. A vegetáció uralkodó eleme a tölgyes, Cynipida-gubacsokban gazdag. Míg a kocsánytalan tölgyön az ország egyéb területein viszonylag kevés gubacs-okozó él, itt olyan fajok is megtelepültek rajta, amelyek másutt csak igen ritkán, vagy egyáltalán nem találhatók e növényen. Ilyenek pl. az Andricus hun g aricus (HTG. ) és a C ynips lon g iventris (HTG. ) gubacsdarazsak. A kocsányos tölgy területünkön gyakori gubacsdarazsa az Andricus quercuscalicis (BURGSD. ). Az egyes gubacs-okozók populáció-sűrűségének összehasonlítására az ugyanazon a lelőhelyen egymást követő években végzett gyűjtések nyújtottak ta pasztalatokat. Az Andricus hun g aricus populáció-változását két helyen is rendszeresen figyeltem: 1965-ben a Bagolyirtás-Jávorkút alatti tölgyesekben gubacsainak előző évi lehullott példányai - bár kis körzetben - gazdag "termésként" borították az avart, a következő években viszont legfeljebb mutatóként találkoztam itt néhány példányával. Parádsasvári lelőhelyén viszont kis számban ugyan, de állandóan megtaláltam ezt a gubacsot. Karancskeszi legelőin 1962-ben a mezei iringón a Thomasiella er yngii (VALL.) száratvastagító gubacsa minden egyes növényen látható volt, a következő évekre mintha nyoma veszett volna, eltűnt innen. A mátramindszenti domboldalak közönséges növénye a fürtös zanót gubacsiegyének a Wachtliella niebleri-nek 1969-ben gradációs megjelenését észleltem; az azóta eltelt években csak elvétve találkoztam itt e légy egy-egy példányával. Hasonló jelenséget tapasztaltam ugyanebben az évben Parádfürdőn a réti legyezőfűn fejlődő Dasyneura ulmaria gubacsléggyel is. A patakmeder oldalait bőségesen borító gazdanövényen ezt az akkor graduáló Cecidomyida-fajt ma csak elvétve lehet megtalálni. A jelenség magyarázatát valószínűleg abban kell keresni, hogy a rovarok kikelésének ideje nem minden évben esik egybe a gazdanövény rügyfakadásának idejével s emiatt a tojásrakás kevesebb sikerrel jár. Csak az elkésett kibúvás, illetve a lárva váltakozó időtartamú diapauzája biztosítja ilyenkor a faj fennmaradását az adott helyen. Ha a két időpont optimálisan egybeesik, akkor találkozunk a gradáció jelenségével. Sajátságos gubacsfejlődési rendellenességeket figyeltem meg a tölgy-féléken: az ún. iker- és kombinációs-gubac sokat. Ike r -gubacs akkor keletkezik, ha az ugyanazon fajhoz tartozó két tojás rakó gubacsdarázs szűk helyen egymás mellé helyezi el tojásait. A növekvő gubacsok csakhamar egymáshoz érnek, majd össze is nőnek; ilyenkor gyakran akadályozzák is egymást szabályos fejlődésükben. Erre példát az Andricus kollari HTG. továbbá az Andricus lig nicola HTG. gubacsainál találtam. Kombinációs -gubacs akkor keletkezik, ha két különböző fajhoz tartozó gubacs-okozó szűk helyen fejlődő gubacsai nőnek egymásba. Ilyenkor mindkét gubacsból megmarad ugyan valami jellegzetes részlet, de összeforrva elég nehezen meghatározható duzzanatot alkotnak. Ezt a jelenséget az Andricus lucidus HTG. és az Andricus li g nicola HTG. , továbbá az előbbi és az Andricus aries MAYR. darazsak torzó gubacsain figyeltem meg. A kombinációs-gubacsokban a lárvák egyébként rend36
