Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 2. (1974)

Szabó, J. B.: Biológiai egyensúly vagy egybehangolt sorozatfejlődés?

Az életközösségek tartósnak tűnő fennmaradásának (biocönózis, öcosystem, geobiocönózis) a jövőben is kizárólagos feltétele az egybehangolt sorozatfejlődés - epharmóniás szukcesszió - lesz. Egy adott életközösség fajai ugyanis csak akkor tudnak a szóban forgó biotópban megélni és szaporodni, ha szervezetük és ökológiai valenciájuk, valamint a szüntelenül változó környezet között egybehangoltság - epharmónia - áll fenn. Ennek életközösségtani feltételei a következők: a) a fajok szervezeti adottságai olyanok, hogy az adott biotópban az emberi értelemben vett "konkurrencia" ellenére fenn tudnak maradni ; b) a szervezetükben végbemenő élettani folyamatok olyan egybehangolt változásokra képesek, hogy az adott biotópban az életfolyamatok emberi értelemben véve "rendben" lebonyolódhatnak; c) a fajok emberi értelemben vett "testi igényei" a környezet vegyi és fizikai tényezőivel szemben nem lépik túl az optimum alsó és felső határát, amelyet az illető környezetben ható élő és élettelen tényezők tágassága eleve meghatároz; d) szaporodási módjuk, szaporodásuk, egyedfejlődési állapotaik - szemaforontjaik - számára a fenti a-b-c pontokban említett feltételek rendelkezésre állnak. A felsorolt négy közösségbiológiai feltételt tüzetesebben tanulmányozva nem nehéz felismernünk, hogy bármelyik tényező megváltozása a biocönózis észlelhető átalakulását idézheti elő. A gyakorlat dönti el, hogy az életközösségek átalakulása destruktív (romboló, energetikailag az emberrel konkurrens), vagy konstruktív (építő, az ember számára energetikailag hasznot hajtó) jellegűvé vált. Az élettelen környezeti tényezők hatására bekövetkező túlnépesedés sokszor az ún. biológiai, illetve ökológiai egyensúly 15