Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Farkas Csilla - Horváth Tünde: Szihalom község területé előkerült késő rézkori telepjelenségek. Újabb adatok Heves megye késő rézkori lelőhelyeinek kutatásához
két utóbb említett autópálya-feltáráson regisztrálták a Rima korábbi medrét. Szihalom község belterületének legdélibb része széles, a környezetéből kiemelkedő, egyenletes felszínű, északnyugat-délkeleti irányú hátságra települt, amely a Rima-patak ma már mesterséges mederben folyó, északnyugat-délkeleti szakasza és a Mezőszemerére vezető, a Rimával kb. 1 km hosszan, tőle északkeletre csaknem párhuzamosan haladó út, illetve műút között. A hátság hossza legalább 700 m lehetett, amelyet a vasúti töltés átvágott. A történeti térképábrázolásokon a lelőhely esetleges változásait vizsgálva és követve azt látjuk (7. kép), hogy az 1763-1785 közötti 1. katonai felmérés lapján és a 2. katonai felmérés 1806-1869 között felvételezett lapján a lelőhely (maga a Földvár) ugyanott fekszik, hasonló körülmények közt, mint a mai. Az 1869-1887 között felmért 3. katonai felmérésen a Rima vonala azonban kanyargóbbá válik, ugyanezt mutatja az 1941 -es állapotot tükröző katonai felmérés is - feltehetően egy csapadékosabb időszak tanújaként. Szihalom földrajzi fekvése Szihalom az Alföld nagytájon belül az Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság középtáj Borsodi-Mezőség kistáján található, annak délnyugati csücskében.18 A kistáj 89 és 140 m közötti tszf-i magasságú, enyhén dél felé lejtő, gyenge átlagos relatív reliefu, a Bükkről érkező patakok hordalékkúp síksága. Északi pereme az alacsony domblábi hátak, lejtők, középső része a hullámos síkság, legnagyobb területű déli egysége pedig az alacsony, ármentes síkság orográfiai domborzattípusba sorolható. A sík felszínt részben azok az 1 -3 m magas folyóhátak tagolják, amelyek az egyes patakok Würm-kori lefutási irányaihoz kapcsolódnak. Ezek északnyugat-délkelet csapásúak, felszínüket homoklepel vagy löszös homok fedi, a mindenkori települések színterei. (8. kép) Változatosságot jelentenek másrészt - főként a nyugati részen - az 1-2 m mély, elhagyott folyómedrek. Az alaphegység újpaleozoos és mezozoos képződményeire vastag oligocén, majd késő-miocén rétegek települtek, amely a Tura-Mezőkövesd közötti eltemetett rögvonulat elvégződése. A felszínen, illetve a felszín közelében mindenütt csak felső-pleisztocén és holocén képződmények találhatók, többnyire homok és lösziszap formájában. Folyóvízi kavics elsősorban Mezőkövesd és Ernőd környékén jelenik meg a felszín közelében; ezekben a bükki idősebb hordalékkúpok áttelepített anyagát kell látnunk. A hordalékkúp folyóvízi homokját a magasabb orográfiai helyzetű területeken 1-1,5 m vastag homokos lösz, löszös homok fedi. A felső-pannóniai lignittelepes (Füzesabony-Szihalom- Mezőkövesd-Bükkábrány) feküre települő hordalékkúp fejlődése az egész pleisztocénben tartott, feltehetően a vége felé növekvő intenzitással. Mérsékelten meleg-száraz éghajlatú kistáj. Leggyakoribb szélirány az északkeleti, de majdnem ekkora a délnyugati és déli szél aránya is. A Közép-Tisza mellett az Eger-patak és a Csincse felfogó csatornavízrendszere ágazza be, az utóbbit is az Eger veszi fel Négyesnél. A Bükkből számos patak folyik hozzájuk. Az Eger-patakból ágazik ki a Rima-árapasztó-csatorna. Száraz, gyér lefolyású, vízhiányos terület. Árvizek főleg nyár elején fordulnak elő, hevességüket a Bükk karsztos tározása tompítja. A nyár második felétől a kisvizek a szokásosak. A talajvíz az Egerfarmos-Mezőnagymihály közötti sávban 2 m felett van, míg máshol 2-4 m között találjuk. Kémiai jellege nagyobbrészt kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, de a Rima és a Csincse mentén a nátrium is nagy területen megjelenik. A tájban jelentős kiterjedésű (kb. 25%) gyepeket találunk, amelyek megoszlása jellemző 18 Dövényi 2010.210-214. 81 T
