Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Szeniczey Tamás - Évinger Sándor: A Dormánd-Hanyipuszta lelőhelyen feltárt kora újkori emberi maradványok antropológiai vizsgálata. Adatközlés
A vizsgálatok során felvettük a koponyák és vázcsontok metrikus adatait, a koponyák esetében kiszámítottuk az egyes méretek egymáshoz viszonyított arányát szemléltető jelzőket is. Ehhez a biológiai antropológiában elfogadott standardokat követtük.11 A koponyajelzők osztálykategóriákba történő sorolásánál szintén az ide vonatkozó standardok szerint jártunk el.11 12 A testmagasságot a hosszúcsontokból (preferáltan a combcsontból) számítottuk egy olyan képlettel, amely nemtől és rasszkörtől függetlenül egységesen használható.13 A metrikus adatok tárolására és a paraméterek kiszámítására egy antropológiai programcsomag módosított verzióit vettük igénybe.14 A kóros elváltozások diagnosztizálásához az általánosan elfogadott paleopatológiai szakirodalmat használtuk fel.15 Eredmények A feltárt temetőrészletből összesen 11 személy csontmaradványait nyílt alkalmunk megvizsgálni, akik közül csupán három fő volt felnőtt korú. Emiatt az eredmények összehasonlító, illetve statisztikai értékelésétől el kell tekintenünk, s ennek hiányában csak adatközlő jellegű ismertetésre szorítkozhatunk. ADormánd - Hanyipuszta lelőhely kora újkori eltemetettjeinek alapadatait, így a nemet, az életkort és a vázak általános megtartását az 1. táblázat ismerteti. A nemi kifej ezettség mutatóit a 2. táblázat, a koponyák metrikus paramétereit a 3. táblázat, a hosszúcsont méreteket a 4. táblázat tartalmazza. Az alábbiakban a vizsgált egyének rövid, egyenkénti ismertetését adjuk közre. 1. sír - Obj.: 12; Strat.: 25, 26; Leltári szám: 2016.2.1. Általános adatok: A sírban fekvő kissé hiányos koponyájú, de ezt leszámítva ép csontváz egy kb. 155 cm testmagasságú, 30-35 éves nőhöz tartozott. Mindkét karon, az alkarcsontok csuklóízület felé eső részén fekete elszíneződés figyelhető meg. Patológia: A gerincoszlop ágyéki szakaszán enyhe fokú spondylosis deformans, a 7. háti csigolyán Schmorl-sérv látható. Apostcranialisvái izom- és szalagtapadási helyei közepes mértékben kifejezettek. A felső függesztőövön a vizsgálható izomtapadási helyek kifejezettsége erősebb, mint az alsó végtag esetében. Mindkét sarokcsonton az Achilles-ín tapadási helyén és a térdkalácsokon enthesophyta-képződés észlelhető. A bal sípcsont térd felőli végén enyhe csonthártyagyulladás látható. A váll-, könyök-, csípő- és térdízületek mindkét oldalon enyhén gyulladtak. Taxonómia/Morfológia: A koponya a szélesség-hosszúság jelzője alapján nagyon rövid (hyperbrachykran), a legnagyobb hosszához viszonyítva közepesen magas (orthokran), a szélességéhez viszonyítva nagyon alacsony (hypertapeinokran). A homlok közepesen széles (metriometop) és ívelt, az orr keskeny (leptorrhin). Az orrüreg alsó peremének alakja anthropin. (l.kép) 11 Martin-Saller 1957. 12 Alekszejev-Debec 1964. 13 SJ0VOLD1990. 14 Bernért 2005. 15 Aufderheide-Rodríguez-Martín 1998.; Ortner 2003. 380
