Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Tóth Zoltán: Kora újkori temető Dormánd határában
el, továbbra is az imádkozó közösség tagja maradt.20 A sírok zsúfoltsága nagy a templom falainak közelében és az ereszek alatt, elsősorban a déli és keleti oldalon.21 Ezért falvak és városok templomai körül is nagyon gyakoriak a sírátvágások, szuperpozíciók több rétegben is. Tehát a szentélytől ilyen távol szinte kizárható, hogy itt egykor egy nagyméretű, templom körüli temetőt létesíthettek. 2. Rendkívüli esemény(ek) miatt (pl. járvány háborús pusztítás, stb.) különítették el az elhunytakat. Az embertani anyagvizsgálatának eredményei alapján megállapítható, hogy a csontokon nem láthatók betegségek nyomai.22 Ennek ellenére gyors, pár nap utáni elhalálozású járvány még elképzelhető. Ezt ilyen alacsony sírszámnál cáfolni vagy megerősíteni sem lehet 3. Közösségből kizárt személyek, akik nem kerülhettek felszentelt földbe.23 Heves megyében is találunk példát arra Gyöngyöspatán, hogy a közösség az elhunyt, kereszteletlen újszülötteket külön temette el a Szent Péter templom belsejében egyházi parancsra a 17- 19. században, talán az 1850-es évekig.24 Azonban őket is felszentelt területen temették el Gyöngyöspatán, amely felszentelés Dormándon bizonytalan a 2015-ben kiásott síroknál. A gyermekek nagy része életkoruk alapján pedig vélhetően keresztelt lehetett. Az öngyilkosságot és az elítélt személyeket a 7. és 9. sír alapján cáfolhatjuk. A fiatal, hajadon lányokat díszes öltözetükben temették el, a kor szokásainak megfelelően. Kitaszított személyeknél az ilyen gondoskodás valószínűtlen. Azonban nem elképzelhetetlen, hogy a kora újkorban volt olyan időszak, amelyben lazultak a felszentelt terület határai és egy-egy család az általa kijelölt - esetleg szintén felszentelt? - területen temette el a halottjait. A probléma megoldásának egy másik lehetősége a Mária Terézia uralkodása alatti rendeletek. A 18. században a templomban és környezetében a sírbolygatásoknak komoly fertőzésveszélyei lehettek.25 Ennek következtében a Helytartótanács 1777. szeptember 2-án adta ki a rendeletet, amely kimondta, hogy a továbbiakban tilos templomban és körülötte temetkezni, helyette a települések szélén kellett új temetőt nyitnia a közösségnek.26 Ez is lehet az egyik oka annak, hogy a sírok a település szélén, távol voltak a Szent Anna kápolnától. Ebben az esetben viszont kései, 18-19. századi temetkezések lennének ezek. A 18. századi átépítésig nem valószínű, hogy a település pusztulása után folytatódott a szakrális élet az építményben. Az emberek is csak a majorság létesítésével kezdtek visszaköltözni a 18. században a területre. A búcsújárás a 18. század végén kezdődött a Szent Anna templomnál, a Szent Vendel szobrot pedig a 19. század elején állították. A temetkezések lehet, a szobor miatt (is) koncentrálódtak erre a részre, a műút északi részén már nem folytatódtak a sírok. A szobor alatt nem tudtunk régészeti kutatást végezni. Ha a szobor alatt nincsenek sírok, akkor egyértel20 Szuromi 2002.81-82. 21 Ritoók 2004.122. 22 Bővebben lásd Széniczey-Évinger 2019.379-388. 23 A középkori keresztény Európa országaiban megfigyelhető jelenség, hogy a közösséghez nem tartozókat a temetés során is elkülönítették. Ezen személyek közé tartoztak a kereszteletlen gyermekek, az öngyilkosok és az elítéltek is. Régészeti módszerekkel is kutathatók ezek a temetők, azonban új kutatási irányként az elmúlt években körvonalazódott. A témában többek között Id. Reynolds 2009.; Duma 2010.; Obtulowicz-Pokutta 2014. 24 Szabó 1985.20-37., 53. 25 Kunt 1983.13. 26 Kodolányi 1959.244. 373
