Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Évinger Sándor: Gyöngyösön feltárt Árpád-kori és kora újkori temetkezések embertani vizsgálata
ció volt megfigyelhető, amely azonban nem feltétlenül utal betegségre: az életmóddal vagy éppen a növekedéssel párhuzamosan is jelentkezhet. 23. sír- 2017.1.18. leltári szám A csontváz megtartása az átlagnál jobb: különösen a végtagcsontok őrződtek meg többé-kevésbé épnek mondható állapotban. A maradványok nagy valószínűséggel egy nőhöz tartoztak, aki az érett felnőttkorban (50-60 éves kora között) hunyt el. A koponya morfológiai jellegei közül mindössze a nyakszirt alakja (ívelt) és a torus mandibularis jelenléte (nincs) volt vizsgálható. A combcsontból számított testmagassága 153,04 cm, míg a sípcsontból számított testmagassága 152,62 cm, vagyis alacsony termetű volt. Az alsó végtag hosszúcsontjain enyh e periostealis reakció volt megfigyelhető, amely feltehetően itt sem betegségre, hanem inkább az életmódra (terhelés, fizikai aktivitás) utal. Az állkapocs sorvadt volt: a fogak nagy része ante mortem kihullott, többségük évekkel az elhalálozást megelőzően. Végezetül említést érdemel, hogy a homlokcsont belső felén - valószínűleg a hyperostosis frontalis interna (HFl) nevű kórkép20 kezdő szakaszát jelzőén - kis „csontfelrakódások” figyelhetők meg (3a-b. kép). 26. sír - 2017.1.19. leltári azonosító A csontvázból a végtag hosszúcsontok relatíve jó állapotban őrződtek meg a kéz és láb csontjaival együtt, ám a koponya erősen töredékes, a törzs csontjai pedig a csigolyák kivételével jóformán hiányoznak. Acsontváz egy férfihoz tartozhatott, aki valószínűsíthetően -35-50 éves kora között halt meg. A koponya morfológiai jellegei közül vizsgálható volt a csontos orrüreg alsó peremének formája (anthropin), az alveolaris prognathia szintje (nem volt), valamint a torus maxillaris (nincs) és a torus mandibularis (nincs) előfordulása. A combcsontból kalkulált testmagasság 164,56 cm, a sípcsontból számított termet 160,85 cm. (Ebből az is következik a végtagarányok tekintetében, hogy a combcsonthoz viszonyítva a lábszár az átlagnál rövidebb volt.) Feltűnő volt a sírrajzon, s egyúttal a feltáró régész is jelezte, hogy a csontváz szokatlan pozitúrában feküdt: látszólag felhúzott vállakkal, a testhez préselt karokkal és egymáshoz szorított (egymással keresztezett) lábakkal temették el. Lehetőségként felmerült, hogy ennek magyarázata esetlegvalamilyen testi abnormalitásban vagy kórokban keresendő, ám a csontok átvizsgálásakor erre utaló eltérést nem találtam. Úgy vélem, hogy a halottat talán valamilyen lepelbe csavarhatták bele, amelyet az átlagnál szorosabbra húzhattak meg, s ez okozta a végtagok„összepréselődését”. A patológiás elváltozások között megfigyelhető volt a frontfogakon a fogzománc hypoplasia jelensége (amely gyermekkori non-specifikus stresszhatásra21 utal), illetve szerte a vázon 20 A hyperostosis frontalis interna a homlokcsont megvastagodását jelenti, és elsősorban középkorú/idősebb nőknél jelentkezik; fiatalabb felnőtteknél és férfiaknál ritkább. Az enyhébb fokozatai többnyire tünetmentesek, így nagy valószínűséggel a 23. sír eltemetettjének sem okozott szédülést, fejfájást vagy hasonló kellemetlenséget. 21 Ilyen non-specifikus stresszhatás lehet például az adott fog koronáján található zománcréteg képződése idején jelentkező magas lázzal járó megbetegedés, időszakos vitaminhiányos állapot vagy egyéb, mennyiségileg és/vagy minőségileg nem megfelelő táplálékbevitel. 349
