Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Tóth Zoltán: Honfoglalás kori és templom körüli temető Gyöngyöspüspökin
A tervásatás során 2017-ben két kutatóárkot jelöltünk ki a régészeti lelőhelyen, összesen kb. 30 m2 felületen. Az 1. árkot (2-3. kép) a templom kerítőfalának külső, délkeleti oldalán húztuk ki. Ennek a célja az volt, hogy az Árpád-kori temető használatának ideje és intenzitása megfigyelhető legyen. Ebben a szelvényben 23 sírt dokumentáltunk. A 2. árkot (2-3. kép) a szentélytől keletre, a kerítőfalon belül alakítottuk ki. Ezzel a kutatóárokkal a temető vélhetően egyik legsűrűbb, szentély körüli részének használatát vizsgáltuk meg. A szelvényben látszódott a feltételezhetően főleg barokk kori átépítés rétegsora, nagy mennyiségű embercsonttal. A csontok vélhetően az Árpád-korban és késő középkorban itt eltemetett személyektől származhatnak. Ezeket a sírokat a kora újkori sírgödrök kiásásakor megbolygatták, a csontok pedig másodlagos helyzetben, szétszórtan maradtak a földben. A rétegsor alatt két kora újkori, feltehetőleg a 18. század első feléből származó sír volt. Temetkezési szokások Tájolás Az Árpád-kori sírok a nyugat-kelet tájoláshoz képest északi irányba kb. 15-20 fokkal egységesen eltértek. A közösség tagjainak a sírgödör kiásásakor segítséget adhatott az Árpád-kori templom tájolása. A különböző évszakokban a Nap látszólagos járása miatt a földrajzi kelet-nyugat irány eltér („nem mindig pontosan keleten kel fel a Nap”). Ezen változás miatt eltérhet a templom irányítása, pl. ha a védőszentjének napján jelölik ki a templom tájolását. A Gyöngyöspüspökin megfigyelt eltérés az őszi napéjegyenlőség után, késő ősszel vagy kora a télen lehetséges. Ezért elképzelhető, hogy az Árpád-kori templom védőszentje is Szent János lehetett, ha ebben az időszakban tájolták a korai egyházi épületet. Azonban ezt a tájolást csak akkor tudjuk igazolni vagy cáfolni, ha a legkorábbi templom maradványai is előkerülnek. Azért is gondolhatunk arra, hogy az Árpád-kori templom tájolása eltérhetett a ma álló templométól, mivel a két 18. századi sír (22,31.) irányítása már szintén nyugat-kelet, mint a mai templomnak is. Tehát ezeket a temetkezéseket már a barokk kori templom keletek szentélyéhez igazították. A 21. sír még a honfoglalás kori soros temetőhöz tartozott, amelyben a sírok - a 2013- ban feltárt temetkezések alapján - szintén megfelelnek a nyugat-kelet tájolásnak. A sírok alakja, mélysége Az Árpád-kori sírgödrök formája nem rajzolódott ki a feltárás során, a kor temetkezési szokásai alapján aknasírokat feltételezhetünk. A 2. szelvényben a kora újkori sírok beásása a barokk kori rétegsorban látható volt. Azonban nem lehetett az aknasír minden oldalát dokumentálni, mivel teljes mértékben a humuszban voltak a temetkezések. A megtalált elhunytakat a mai felszíntől átlagosan 60-90 cm körül temették el. Az Árpád-kori temetkezéseknél megfigyelhető volt, hogy a sírok 2-3 rétegsorban helyezkedtek el. A jelenlegi felszíntől kb. 60 cm-re már a templom környékén bárhol sírokat találhatunk, amelyek főként késő Árpád-koriak. Ezen sírok alatt 70-75 cm mélységben - tehát a felső sírok felszedése után szinte azonnal - már a 2. sírsor található meg. Ez alatt pedig 80-90 cm-en a 3. sírsor volt. Az 1. szelvény déli és nyugati részén értük el a fehér, mésszel kevert vöröses-agyagos altalajt Tehát Gyöngyöspüspökin kijelenthetjük a régészeti kutatások alapján, hogy ezekkel a sírjelenségekkel számolhatunk a későbbi feltárások alkalmával is a bolygatatlan területeken. A 18. századi sírokat már mélyebbre ásták, ott 80-90 cm között lehetett megfigyelni a 329
