Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Dudás Dorina - Tóth Zoltán: Pálosok gazdálkodása Heves megyében
század végén vagy a 20. század első felében felhagyott malmok állapota gyorsan romlott, sokat le is bontottak. Az abasári malomárokra épült, 20. század első felét vagy közepét is megélt 10 malom közül ma már ténylegesen csak egyetlen malom maradt meg - az is másodlagos használatban -, a többit átalakították vagy lebontották. A malomárkot pedig kisebb vízelvezető árokként használják, de a föld- és szőlőművelés során nagy részét már megszüntették. Ezek alapján a Veresmart határában egykor működött malmok - vélhetően a kedvező környezeti adottságok miatt egytől több malom tevékenykedhetett azon a szakaszon is - sorsáról bizonytalan feltételezéseink lehetnek csak a török időszakban. A kolostor működésével együtt felhagyhatták azokat is vagy a környék más molnárai átvehették ezeknek a fenntartását. Megállapítható, hogy tájrégészeti szempontból nem maradt nyoma a Veresmart határában működő malomnak/malmoknak. Joannes Grolz 18. századi térképén 3 malmot jelölt Ezek közül az egyik malom biztosan Sárhoz tartozott, mivel az abasári malomárkon volt. A másik két malomról nem lehet biztosan eldönteni Benepusztához vagy Veresmarthoz tartozhattak-e. Elhelyezkedésük alapján inkább Benepuszta területén lehettek. Az almárvölgyi kolostor 1393-ban V -od részben vásárolta meg a Tárkány folyón lévő malmot, illetve 1442-ből ismert félj egyzés, amely szerint a pálosok 40 forintot adtak egy épületek nélküli malomhelyért.59 Ezen malmok azonosítása manapság már szintén nem lehetséges. Ezeken kívül malmokkal rendelkeztek még Hanyi, Besenyő és Farmos közelében is.60 Összefoglalás Veresmart és Almárvölgy pálos kolostorának sorsa hasonló az Oszmán Birodalom által birtokolt területek más kolostoraiéhoz. A14-15. században volt a kolostorok fénykora, amikor a királytól, az egyházi főméltóságoktól és a nemesi családoktól jelentős adományokat kaptak. Ezt követően a 16. században a török jelenlét egyre jobban lehetetlenné tette a kolostor működését, ezért a szerzetesek közül egyre többen felhagyták az ottani tevékenységüket és másik kolostorba költöztek át. A Mátra és Bükk kedvező környezeti adottságait a pálosok jól használták ki, a szőlőkből és a malmokból - valamint a környezeti adottságokhoz nem köthető városi házakból - jelentős jövedelmeik származhattak. Az emberi tevékenységnek fontos tájalakító szerepe volt ezekben a térségekben, még, ha nem is minden esetben köthető az a pálos szerzetesekhez. A Bene-patakon malomárkot alakítottak ki a molnárok, így sokak számára megélhetést jelentett a bővizű patak. A halastavuk pedig részben az önellátást biztosította. A Mátra-vidék és Eger környékének jelentős szerepe a borkultúrában szintén a szerzetesrendek, elsősorban a pálosok letelepítéséhez köthető, bár szőlőgazdálkodási ismeretekkel már rendelkeztek a környék települései előttük is. Averesmarti kolostornál szerencsés tényező, hogy a 18. századi birtokperek miatt a kolostor helyét ismerjük, valamint bizonyos mértékig - megfelelő forráskritikával - a kolostorról is rendelkezünk különböző minőségű ábrázolásokkal. Ezáltal tájrégészeti szempontból jól kutatható a terület (8. kép), ahol a pálos tevékenység nyomait még több helyen ki is mutat59 Romhänyi2010. 81. 60 Fodor 1986.36. 319
