Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Tóth Zoltán et al.: Régészeti és archaeobotanikai adatok Heves megye (késő) népvándorláskori kutatásához Petőfibánya-Iskola utca 5. lelőhely sírjainak viszgálata alapján
A továbbiakban mintánként, katalógusszerűen ismertetjük a leletanyagot 4. edény, csontok A mintában mindösszesen 2 db tőnké szemtermés ( Triticum c£ turgidum L. subsp. dicoccum (Schrank) Thell.), 1 db árpa (Hordeum vulgare L.) és 2 db feltételezhetően búzafajhoz tartozó szemterméstöredék volt (cf Triticum spp.). Egyéb megfigyelt maradványok: kisméretű faszéntöredék (közepes mennyiség), emberi ujjcsontok.21 4. edény, földminta A mintában csak az azonosíthatatlan, de láthatóan szerves eredetű szenük maradványok voltak, amelyek közül 25 db-ot (2 mm feletti) ki is emeltünk. Ezek meghatározása makro-archaeobotanikai módszerekkel nem lehetséges. Csak feltételezhetjük, hogy az edénybe, egykoron ételmellékletként helyezett étel morzsáiról lehet szó. Egyéb megfigyelt maradvány: csigaház. 3. sír edényének tartalma A mintát egyöntetűen és kizárólagosan csak egy szemmel láthatóan is kölesből készült kásaétel szenük töredékei alkották. Az erős hőhatás miatt az étel alkotóinak nagy része felismerhetetlenségig eltorzult. Mindösszesen 15-15 db, viszonylag ép köles (Panicum miliaceum L.) és olaszmuhar (Setaria italica L.) szemtermést sikerült azonosítanunk, amely megerősíti azt a tényt, hogy a sírba helyezett kerámia tartalma egy klasszikus, jól szétfőtt köleskása lehetett. A fenti szemterméseken túl egy fehér libatop (Chenopodium album L.) magját is megfigyeltük. E csekély részarány feltételezhetően arra utal, hogy gyomnövényként véletlenül került a készételbe, esetleg utólagosan az edénybe. Ugyanakkor több egyforma, de nagyon megégett magot is kiemeltünk a mintából. Az egyik csoportot szinte biztosan valamiféle hüvelyes faj magvai (hüvelyesekkel kevert köleskása) alkották, de még a nemzetség biztos meghatározása sem lehetséges a magok erős alak- és textúravesztése miatt. Az enyhén ívelt, vese alakú magok az apró szemű babokra (pl. feketebab) emlékeztetnek, de a Phaseolus nemzetség észak-amerikai eredetű. Ebből fakadóan maradnak azok a fajok, amelyek a minta által megjelenített késő avar korban előfordulhattak a Kárpát-medencében.22 Ennek megfelelően a baltacím (Onobrichys viciijolia), esedegesen a tevecserje (Alhagi maurorum) Közel-Keleten is honos és sokféle módon használt félcserje magvaira eshet a választás. Ezeken túl 2 db katicavirág (Nigella sp.) magvaira hasonlító magot is detektáltunk. Ez utóbbiak szintén inkább csak, mint gyomok kerülhettek a kásába, annak ellenére állítjuk ezt, hogy a mezei katicavirág termesztett változata, a kerti katicavirág a reform konyhában kedvelt fűszer.23 A fent részletezett készétel fő alkotója tehát két klasszikus kásanövény, a köles és az olaszmuhar volt. Ezek mellett egy szándékosan belekevert hüvelyes növény magvai is megtalálhatók voltak. A további maradványok véletlenül kerülhettek bele. Hogy az ételt tejben, vagy vízben főzték-e, nem állapítható meg pusztán szemrevételezéssel. A maradványok felületén látható csillogó felület feltehetően valamilyen zsiradéktól (pl. tejzsír, faggyú, sertészsír, növényi olaj stb.) származik. Egyéb megfigyelt maradványok: kéztőcsont (?). 21 A gabonaszemek és a levágott (?) ujjmaradványok akár egy temetkezési rítus emlékei is lehetnek. 22 Pl. helyi termesztés/gyűjtögetés, vagy kereskedelem, illetve behurcolás útján bekerült növényi alapanyagok. 23 Megtévesztő módon feketehagyma mag, feketekömény, parasztbors néven ismert. 296
