Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Tóth Zoltán et al.: Régészeti és archaeobotanikai adatok Heves megye (késő) népvándorláskori kutatásához Petőfibánya-Iskola utca 5. lelőhely sírjainak viszgálata alapján
Azonban szerencsére a 3. és 4. sír földmintái megmaradtak az elmúlt évtizedek során, így dotálni lehetett azokat. Ezt követően az archaeobotanikai vizsgálatok kimutatták, hogy mindkét edény ételmellékletet tartalmazott.s A 4. sírban azonosíthatatlan, szenük szerves maradványok voltak, amelyek vélhetően egy korábbi ételmellékelt maradványai lehetnek. Ezzel szemben a 3. sír edényében már azonosíthatók voltak a kölesből készült kásaétel szenük töredékei. Áldozati állatok A3, sírban egy egész szárnyast, szarvasmarha sarokcsontját, valamint egy tojást helyeztek el. A 4. sírból egy szárnyas egész vázát ismerjük. Ezeket a maradványokat már nem értelmezhetjük ételként, áldozati, valamint szimbolikus funkciót töltöttek be az avar gondolkodásban. A Mátra-vidéken néhány lelőhelyen megfigyelhető az egészben eltemetett szárnyasok sírba helyezése. A térség avar kori temetkezési szokásaiban érdekesség, hogy nem gyakoriak az áldozati állatok. A kora periódusban kizárólag - bár az avarok kétségtelenül ezt a régiót elsősorban a 7. sz. első harmadától veszik birtokba,5 6 így csekély a korai lelőhelyek száma - Nagyréde-Ragyogópartól ismerünk részlegesen eltemetett áldozati állatokat, amelyek juhbőrös sírok voltak. A késő avar korból Gyöngyöspata-Előmályról 12 szárnyas (ebből 3 kakast),7 valamint egy farkas,8 Apc-Berekalj áról pedig 2 szárnyas került elő.9 Ezen állatokon kívül még ritkán lovastemetkezések is voltak Apc-Fő úton és Gyöngyöspata-Előmályon, de a térségre szintén nem jellemző a lovak eltemetése.10 A késő avar korban átalakult temetkezési szokást figyelhetünk meg az áldozati állatoknál a Kárpát-medencében. A korai periódusra jellemző, nagyobb mennyiségű állatok sírba helyezése visszaszorult, inkább már egy, esetleg kettő-három állatot tettek a halott mellé. A Mátra-vidéken megállapítható, hogy nem gyakoriak a sírokban az áldozati funkcióval elhelyezett állakot az elhunytak mellett. Ezzel szemben megnövekedett az ételmellékletek száma ebben a régióban is a kései periódusban. A Mátra keleti oldalán jelenleg nem is tudunk olyan lelőhelyről, amely állatáldozatot tartalmazott volna. A nyugati oldalon - bár Nagyrédét is ide sorolhatnánk, de korai sírjai nem kötődnek más lelőhelyekhez - viszont Gyöngyöspata, Apc és Petőfibánya temetőiben a szárnyasok, részben a lovak vonatkozásában hasonló gondolkodásmódot feltételezhetünk. Az egykori közösségek vélhetően kereskedelmi-gazdasági kapcsolatban lehettek kisebb-nagyobb mértékben egymással, amely során a cserélt információk a szokásokat és a hitvilágot is befolyásolták. Ezért megállapíthatjuk, hogy ezen lelőhelyeknél részben hasonló temetkezési szokások voltak. A pontosabb összehasonlításokat megnehezíti, hogy Apcon és Petőfibányán csak néhány sírt ismerünk, amelyekből nem lehet alapos következtetéseket levonnunk a mellékletek összehasonlításában. Azonban a csekély sírszámok arra azért alkalmasak, hogy temetők közötti hasonlóságokat állapítsunk meg. 5 Az archaeobotanikai vizsgálat eredményeit és értékelését részletesen lásd az 5. fejezetben. 6 Tóth 2017.222. 7 Tóth 2013.; Tóth 2018.112. 8 Tóth 2013.; Tóth 2018.114. 9 Tóth 2019.220-232. 10 Tóth 2017.273. 291
