Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Évinger Sándor: Petőfibányán feltárt avar kori temetkezések embertani vizsgálata
(apertura piriformis) formája anthropin (a perem élben húzódik végig), a csontos orrtüske (spina nasalis inferior maxillae) közepesen fejlett, a szemfogi árok (fossa canina) mély. Alveolaris prognathia (felső állcsont előreugrása), palatinalis torus és maxillaris torus (a felső csontos szájpad kiemelkedései különböző pozíciókban) nem figyelhető meg. Koponya metrikus jellegei: A metrikus adatokból számított indexek alapján (2. táblázat) a koponya űrtartalma (számított agytérfogat) átlag feletti. Az agykoponya a legnagyobb szélességéhez viszonyítva igen rövid, a hosszússágához mérten igen magas, míg a szélességével összevetve közepesen magas kategóriájú. A homlok az agykoponya legnagyobb szélességéhez mérve igen keskeny. A felsőarc keskeny/magas, a teljes arcjelző közepes szélességet mutat. A szemüreg közepesen magas, az orr igen keskeny. Taxonómia: A koponya az elsődleges taxonómiai besorolása szerint az europid formakörbe tartozik. Patológia: A csontos szemüregben a non-specifikus stresszhatások közé tartozó cribra orbitalia legenyhébb (porotikus) fokozata figyelhető meg. Az agykoponyán (a falcsontokon) összesen három kisméretű, jóindulatú csontdaganat (osteoid osteoma) volt található. Ez ártalmatlan, az egészséget nem veszélyeztető elváltozás. A fogazatot tekintve elmondható, hogy bár fogszuvasodása nem volt, de több fogát is még az életében elveszítette (6 darabot: ezek közül kettő kisőrlő, a többi pedig nagyőrlő; egy kivételével valamennyi a jobb oldalról hullott ki). A meglévő fogak gyökerei körül megfigyelhető a csont kisebb mértékű felszívódása is, amely fogágyi betegségre (fogínysorvadásra) utal. la-b. kép 1. sír: a koponya szemből és oldalnézetben 2. sír Megtartás: A koponya erősen töredékes és kissé hiányos volt. Az állkapocs (ragasztás után) ép. A váz közepes megtartású, a sírrajznak teljesen megfelelő (így például a jobb alkar csontjai hiányoznak). A hosszúcsontok mindegyike erodálódott valamelyest (emiatt nem voltak mérhetők az életkor becsléséhez). Életkor: A fogak alapján infans I. korcsoportú volt, és a legvalószínűbben 2,5-3 éves korában hunyhatott el. Patológia: A csontos szemüregben a non-specifikus sztresszfaktorként funkcionáló cribra orbitalia legenyhébb (porotikus) fokozata volt megfigyelhető. 259
