Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Gutay Mónika - Gasparik Mihály: A Pes-Kő-barlang leletmentő feltárása
tosabb ezek között az örvös lemming (Dicrostonyx torquatus) teljes hiánya. Sem állkapocs, sem őrlőfog, sem végtagcsont nem került elő, ami ennek a fajnak a meglétét mutatta volna apes-kői anyagban. Jánossy Dénes szerint rétegtani jelentőséggel, azaz korjelző értékkel bír a két hófajd egymáshoz képesti aránya; az Istállóskői szintre az jellemző, hogy a havasi hófajd (Lagopus muta) jelentős mértékben dominál a sarki hófajd (Lagopus lagopus) felett (8096-2096), míg az ezutáni Pilisszántói szintre egy fordított (4096-6096) arány jellemző.14 15 Apes-kői anyagban ez az arány megközelítőleg 50-50%, így az esetünkben ez nem ad használható adatot. Itt azonban megjegyzem, hogy egyes lelőhelyek között minden bizonnyal lehetnek eltérések rétegtani szinten belül, főleg ha azt vesszük, hogy nem csak nagyobb léptékű (néhány ezer éves), hanem (költöző madarak esetében) akár évszakos léptékű különbözőségek is megmutatkozhatnak a faunában, ezzel bonyolítva a kiértékelhetőséget. A pes-kői anyagban reprezentált másik rétegtani szint nagy valószínűség szerint vagy legfelső pleisztocén vagy kora holocén. A késő pleisztocénre j ellemző faj ok nincsenek meg, esetünkben leginformatívabb a barlangi medve és a sztyeppi bölény (Bison priscus) hiánya, helyettük barnamedve és tulok (vagy európai bölény) van az anyagban. A háziállatok hiánya is rétegtani értékű. A Pes-kő-barlang ilyen korú rétegei kb. 10 és 14 ezer év közötti kort reprezentálnak.b A leletanyagban előforduló denevérmaradványok nagy valószínűséggel recensek vagy maximum néhány száz évesek, azaz ez lenne egy harmadik rétegtani szint. Paleoökológiai kiértékelés Az idősebb rétegtani szintbe sorolható leletegyüttes egy hideg klímaszakaszban élhetett, azaz a würm glaciálisnak egy stadiálisát reprezentálhatják, annak ellenére, hogy egy kifejezetten hidegjelző faj, az örvös lemming nem került elő. A sok hófajd maradvány (a madár anyagban domináns) és a pockok körében a hidegjelző fajok dominanciája (keskenykoponyájú, havasi és északi pocok) is erre utal. Furcsa a nagyemlősök körében a rénszarvas (.Rangifer) teljes hiánya, holott ez a faj mind az Istállóskői, mind a Pilisszántói szintben élt nálunk. Hiányának oka egyrészt az lehet, hogy kevés a minta, másrészt akár az is, hogy a 2016-ban begyűjtött leletanyag a lelőhelynek nem azon részéről származik, amelyen az ősember tevékenysége nyomot hagyott a faunában. Értem ezalatt leginkább azt, hogy a fauna egyértelműen egy erdei környezetet j elez, a rénszarvasok pedig a nyílt területek lakói voltak, ennélfogva maradványaik megjelenése egy hegyes, erdős vidéken leginkább az ember vadászatával lenne összefüggésbe hozható. Itt megjegyzem, hogy számomra leginkább a borz (Meles meles) hiánya volt feltűnő, ami azért furcsa, mert az erdei környezetre kifejezetten jellemző, de egyébként is nagyon gyakori tagja a késő-pleisztocén faunáinknak. Hiányát a minták kicsi számával magyarázom. A fiatalabb rétegtani szintbe sorolható leletanyagban nincsenek olyan elemek, amik alapján ökológiai következtetéseket lehetne levonni, hacsak azt nem, hogy a hazai negyedidőszaki faunáinkban általában a melegebb szakaszokra volt jellemző a barnamedve jelenléte, de a vaddisznó is enyhe klímaszakaszra utal. 14 Jánossy 1979.207. 15 Pazonyi 2009.283-404. 23
