Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Tóth Zoltán: Avar kori temető Apcon
Temetkezési szokások Tájolás A halottakat a késő avar kor leggyakoribb tájolásának megfelelően északnyugat-délkelet-i irányban temették el. Ettől a tájolástól nem volt eltérés. Sírforma, sírméret A sírgödrök téglalap alakú aknasírok. Sarkukat gyakran kerekítették le, de egy síron belül megfigyelhető néha a lekerekítés és a szögletes sarokkialakítás is. A halottak sírba helyezésének módja Az elhunytakat háton fekve, nyújtott testhelyzetben temették el. Az 5., bolygatott sír kivételével - bár a lábak szoros helyzete itt is utalhat a halotti lepelre - mindegyik halottat textilbe csavarták. Koporsó nyomait nem lehetett megfigyelni a feltáráskor. Bolygatások Az S. sírnál volt bolygatás. A bolygatás idejét és körülményeit nem ismerjük, mivel a feltárási dokumentációban nem mellékelték az októberben kibontott 5. és 6. sír leírását, csak a sírrajzát. Ételmelléklet A közösségen belül az egykor itt élt személyek, családok hagyományai, hitvilági elképzelései nagyon hasonlók voltak. Erre utal többek között, hogy az i. és 2. sír szinte ugyanazt a testrészt kapta ételmellékletként a sertésből, az S. sírból pedig ehhez nagyon hasonló maradványok származtak. Áldozati állat Az 1. és 2. sírba helyeztek áldozati állatot, mindkét esetben egész szárnyast. A késő avar kori Kárpát-medencében 99 esetben ismert a közölt és közöletlen temetők alapján a sírgödörbe helyezett egész szárnyas. Ezek többségében házityúkok voltak, 84 darab került elő belőlük.5 Az egész szárnyasokat kevésbé értelmezhetjük ételmellékletként, hiszen akkor már az avarok Kárpát-medencébe érkezése után ennek a szokásnak jelen kellett volna lennie, még ha kisebb mértékben is. Azonban ennél a temetkezési szokásnál nem figyelhető meg a kontinuitás az avar kor első és második fele között. Az egész és részleges áldozati állatok sírba helyezésének szokása a késő avar korra visszaszorult, sokkal kevesebb áldozati állatot ismerünk az avar kor második feléből. Ezzel szemben az egész szárnyasok ebben az időszakban jelentek meg a temetőkben, valamint bizonyos lelőhelyeken nagy arányban voltak a sírokban. Ezért egy átalakult temetkezési szokásról beszélhetünk ebben a korszakban. Elképzelhető, hogy bizonyos esetekben a szárnyasok egyes testrészeit áldozati funkcióval tették a sírgödörbe. Azonban az állatfaj rossz megtartása miatt alapos ásatási megfigyeléseknél is olykor nehéz dokumentálni, hogy a szárnyast egészben vagy részlegesen helyezték a halott mellé. A Mátra-vidéken Apcon kívül Gyöngyöspatán 12,6 Petőfibányán 27 egész szárnyas ismert. Tehát az áldozati szokásnak voltak hagyományai ebben a régióban is. Azonban az áldozati rítus átalakult változatát figyelhetjük meg, mivel nem emlősállatokat áldoztak fel az 5 Tóth 2018.112. 6 Tóth 2018.136.1. táblázat 7 Tóth et al 2019.289-305. 228
