Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Évinger Sándor: Viszneken feltárt avar kori temetkezések embertani vizsgálata
nyeként sem a metrikus adatok, sem a belőlük számított indexek (és ezek osztálykategóriákba sorolt variánsai) nem alkalmasak a statisztikai értékelésre, ide értve a más szériákkal történő metrikus alapú összehasonlításokat is. A közel ép női koponyáról a méreteiből számított indexek osztálykategóriákba sorolása után a következők mondhatók el: az agykoponya a legnagyobb szélességéhez mérten rövid, míg a hosszúságához és szélességéhez viszonyítva nagyon alacsony, az űrtartalma igen nagy. A homlok keskeny, a szemüreg nagyon alacsony, az orr széles, a felsőarc közepesen széles, a teljes arc keskeny/magas, a szájpad pedig közepesen széles. Rajta kívül csak néhány koponyán lehetett egy-egy index kiszámításához szükséges méretpárokat felvenni. E szerint a szemjelző még további öt esetben (három férfi, kettő nő), az orrjelző még négy esetben (három férfi és egy nő), a szájpadi jelző pedig kettő esetben (kettő férfi) volt kiszámítható. Ezek az osztálykategóriák szerinti megoszlásuk tekintetében nagy változatosságot mutattak. Koponya morfológiai adatok A koponyán vizsgált morfológiai jellegek tekintetében a következő általános megállapítások tehetők a viszneki késő avar kori népességről: a homlok és a nyakszirt általában ívelt, a szemüreg leggyakrabban kerek, a csontos orrüreg pereme pedig anthropin formájú volt. A csontos orrtüske gyengén fejlett volt a népesség körében. Számottevőbb alveolaris prognathia, illetve a torus palatinalisvagy torus maxillaris jelenléte nem volt jellemző. A szemfogi árok többnyire sekély volt, két esetben jelentkezett az állkapcson torus mandibularis, valamint egy kivételével az összes vizsgálható egyénnek lapát alakú felső metszőfogai voltak. Taxonómia, a népesség „eredete” A tipológiai szempontból (legalább részlegesen) vizsgálható koponyák mindegyikén nagyszámban voltak megfigyelhetők a mongolid formakörre jellemző bélyegek. így például gyakori volt a sekély és széles orrgyök, a frontális állású járomcsont, a sekély (több esetben kifejezetten kitöltött) szemfogi árok vagy a lapát formájú felső metszőfog. A nemi jellegeknél feltűnő, hogy a tarhely és a csontos szemöldökív (glabella és arcus superciliaris) a férfiaknál is gyengén fejlett volt, ellenben a járomcsont felszíne (facies zygomaticus) vagy az állkapocs teste (corpus mandibulae) a nők esetében is többnyire a semleges vagy a férfias kategóriába esett. A relatíve vaskos állkapocs, a magas járomcsont és a gyengén fejlett szemöldökívi tájék a mongolidok gyakori jellemzői közé tartozik. Árulkodó a számított testmagasság értéke is (Id. az ide vonatkozó részt alább), amely alapján a viszneki férfiak és nők kifejezetten alacsonyak (az avar kori termetátlagnál jóval alacsonyabbak) voltak. A kelet-ázsiai mongolid népességek többségére alacsony termet jellemző. A mongolid formakörön belül elsősorban az észak-mongolidok közé tartozó szajáni és szinid típus alaki bélyegei voltak felismerhetők a viszneki anyagban. A vizsgált koponyák szinte mindegyikénél észlelhetők voltak - igaz, többnyire csak mozaikosan - az europid formakor jegyei is. Tehát az eltemetettek többsége embertanilag kevert europo-mongolid volt, ám a mongolid komponens dominanciájával. A fentiek alapján kijelenthető, hogy a Visznek-Szennyvíztároló lelőhely késő avar kori lakossága embertanilag alapvetően és döntően mongolid karakterű volt. A népesség földrajzi gyökerei véleményem szerint Belső-Ázsia keleti felének21 egyelőre pontosabban meg 21 Értve ez alatt nagyjából az Altáj-Szaján és a Bajkál vidéket, valamint a mai Mongólia (és Belső-Mongólia) területét. 201
