Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)

Bálint Csaba - Soós Eszter - Török Béla: Előzetes jelentés Andornaktálya-Kis-rét-dűlő hun kori lelőhelyről

6. kép Andornaktálya-Kis-rét-dűlő, kerámia leletanyag

a gepida fazekassághoz hasonló égetéstechnológiára utal.21 A legtöbb edény felülete kezeletlen, a korongolás nyomai kivehetőek.

A durva edények túlnyomó többsége, mintegy háromnegyede fazék. Peremük kihajló, ritkán fedőhornyos, felső harmadban hasasodnak és néhány esetben kónikus nyak is megfigyelhető. (5. kép 2-3.)

Szemcsés anyagból készült legalább öt S-profilú tál is, melyek formája megfelel a finom tálakénak. (5. kép 1.) Ezeken kívül legalább két korsó töredékei is azonosíthatóak voltak.

Nagyméretű tárolóedényként vagy hombárként volt meghatározható 26 edény, melyeket technológiai szempontból két csoportra lehetett elkülöníteni. Egy részük igen eldolgozott anyagú, soványítatlan volt, a finom kerámiához állnak közel. (6. kép) A többi hombár durva, vastag falú, erősen szemcsés, de nem egységes soványítású volt, ezek a darabok a gepida hombárokra emlékeztetnek leginkább.22

A település méretéhez képest igen sok, 11 római provinciális területről származó edény töredékei kerültek elő. Az azonosítható formájú tálak, dörzstálak, korsók és fazekak felülete zöld, egy esetben zöldes-barna mázzal borított A mázas edények széles körben való elterjedése Pannonia provincia területén a Kr. u. 4. század második felére tehető, mikor a politikai-gazdasági változások miatt helyi termékekkel próbálták helyettesíteni a Római Birodalom egyéb területeiről korábban érkező luxuskerámiát23 Mázas import edények a szarmata Barbaricumban és a Dunától északra is megtalálhatóak, általában a Kr. u. 5. század első feléig keltezett településeken.24

A kerámia leletanyag technológiai és formai sajátosságai összességében szintén egy rövid

21 B. Tóth 2006.94-95.

22 B. Tóth 2006.114-118.

23 Hárshegyi-Ottományi 2013.486., 489-499.

24 PeSkar 1983.; Vári 2011.

177