Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Bálint Csaba - Soós Eszter - Török Béla: Előzetes jelentés Andornaktálya-Kis-rét-dűlő hun kori lelőhelyről
lelőhely északi részén a jelenségek főleg a szelvény keleti széle felé sűrűsödtek, ezek közül 96 cölöplyuk és 46 gödör volt. A déli részen található objektumok közül 22 gödör, 2 ház, 13 cölöplyuk, 2 tűzhely és 1 árok volt (2. kép). 2017 augusztusában Havasy Orsolya vezetésével történt a lelőhelyen régészeti megfigyelés keretében bontómunka. Ekkor a feltárt lelőhely egy méhkas alakú gödörrel egészült ki ( 197. objektum). A lelőhely déli felén négy jelenségből (155., 161., 171., 174. objektum) kerültek elő Árpád-kori fazekak töredékei. Ezek közül a 155, 171, 174-es jelenségek tárolóvermek, a 161- es pedig enyhén földbe mélyített, négyzetes alapú épület volt. Az épület nyugati oldalfalában, illetve keleti széle mellett két cölöplyuk helyezkedett el, valamint az északkeleti sarka mellett is volt kettő, cölöplyukra emlékeztető, ám betöltés nélküli folt. Az épület délkeleti sarkától mintegy 50 cm-re egy kerek, tűzhelyre utaló, átégett agyagos platnival rendelkező objektum is előkerült ( 162. objektum). Az épülethez való közelsége arra enged következtetni, hogy nagy valószínűséggel egy időben voltak használatban, így ez az objektum is az Árpád-korra keltezhető. A lelőhelyen feltárt többi jelenség az Árpád-kori objektumok kivételével a Kr. u. 5. századra keltezhető. A településanyag részletes értékelése még nem történt meg, de pár jellegzetesség a kutatás jelen szintjén is kiemelhető.4 A hun kori település szerkezete Az Eger-patak felé enyhén lejtő dombháton egy szórt szerkezetű, hun kori település részletét lehetett megfigyelni. (2. kép) A déli lelőhelyrészen látott napvilágot egy négyzetes alaprajzú, enyhén földbe mélyített épület ( 158. objektum). Ettől 25-30 m-re, nyugatra és délnyugatra 1 -1,5 m átmérőjű, méhkas alakú tárolóvermek sorakoztak. Az épülettől 35 és 55 m-re, délkeletre két nagyobb alapterületű jelenség volt a földbe mélyítve, melyekben oszlopszerkezetet nem, csak kőrakásokat lehetett dokumentálni. A 164. jelenség 3,5 m hosszú, ovális, ívelt aljú volt, középső, összeszűkülő részén nagyobb méretű kövek voltak az élükre állítva. A 172. objektum szabályosabb struktúrát mutatott, a sekély, szabálytalan téglalap alakú, 2,8x1,8 m alapterületű jelenség közepén egykb. 1,5 m átmérőjű, nagyobb kődarabokból rakott halom volt. (3. kép 4-6.) A teleprészlet az út északi oldalán is tovább követhető. A 158. számú épülettől 75 m-re, északra két nagyméretű, méhkasos tárolóverem került napvilágra (176. és 177. objektumok), melyek igen nagy mennyiségű leletanyagot tartalmaztak. Ezektől további 10-20 m-re, északra egy szintén méhkasos vermekből álló jelenségcsoport került elő (8., 9., 10., 12., 17., 27., 28. objektumok), környékükön egy nagyobb, ívelt oldalú veremmel ( 16. objektum) és kisebb gödrökkel. A csoporttól 20 m-re két további méhkasos verem került feltárásra (35., 37. objektumok). A vermektől északra és nyugatra pár kisebb méretű gödrön kívül csak cölöplyukak kerültek elő, melyek legnagyobb része valószínűleg a hun kori településhez tartozhatott. Szabályos struktúrát nem lehet felfedezni elrendezésükben, azonban hét-nyolc csoportban sűrűsödtek, köztük sorok is azonosíthatóak. Feltehetően nem épületek, hanem térelválasztó karámok vagy szárnyékok nyomai lehetnek. 4 A hun kori teleprész tudományos értékelését Dr. Soós Eszter végzi a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával. 171
