Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Farkas Csilla - Soós Eszter - Tankó Károly: Régészeti kutatások Szilvásvárad-Lovaspálya többkorszakos lelőhelyen
a 272. épülettől kb. 30 m-re, nyugatra került elő. Az objektumok által bezárt területen megfigyelt, igen nagymennyiségű cölöplyuk egy része biztosan római kori felszíni épület nyomaként azonosítható. Szintén a jelenségek közt került elő a 384. és 701. számú, leletanyagot nem, csak nagyobb kődarabokat tartalmazó, átégett oldalú, szabályos, négyszögletes gödör. (13. kép 2a-b.) AII. felületen jóval sűrűbben jelentkeztek a római kori jelenségek. Az épületek szabálytalan szerkezetűek, észak-déli vagy kelet-nyugati tájolásúak voltak, meghatározásukat nehezíti, hogy többségüket római- vagy kora népvándorlás-kori jelenségek bolygatták. Többoszlopos szerkezetet mutattak a felület keleti szélén feltárt 1624., 1175. és 713. számú épületek. Ezektől nyugatra, 10-25 m távolságra valamivel kisebb alapterületű, kétoszlopos szerkezetű építmények húzódtak (2177., 1558.?, és a 775. objektumok). Körülöttük és tőlük nyugatra egy nagyjából 25 m széles sávban nagyobb tárolóvermek és nehezen ellcülöníthető, de a földbe mélyített épületekkel megegyező tájolású, cölöpszerkezetes felszíni építmények nyomai kerültek elő. A szilvásváradi római kori földbe mélyített épületek esetében nem volt megfigyelhető olyan szabályos szerkezet, mint Przeworsk vagy nyugat-szlovákiai kvád területen,44 ami részben a rétegtani viszonyoknak is köszönhető. Hasonlóan szabálytalan épületgödrök voltak azonosíthatóak viszont a korszakból az Északi-középhegység területén, Pásztó-Csontfalva45 és Ózd-Stadion lelőhelyeken is, utóbbi helyről a 272. jelenségnél megfigyelt, átégett kerek tüzelőfelületnek is hozható analógiája.46 47 Az I. felületen előkerült, a kutatásban egyelőre erősen vitatott funkciójú négyszögletes tüzelőhelyek ( 13. kép 2.) egyértelműen a Przeworsk kultúrkör településeihez köthetők, így megjelenésük Szilvásváradon keleti hatásnak vagy befolyásnak tartható.4, A római kori leletanyag A császárkori jelenségekből előkerült leletanyag többsége kerámia, egyéb leletek csak elvétve jelentkeztek. A pontosabb keltező értékű kistárgyak alapján a legkorábbi római kori horizont a Kr. u. 2. század vége - 2-3. század fordulója lehetett, azaz a barbaricumi relatív kronológia C1 periódusa.48 Az időhorizont egyik vezető leletei a kvád területeken és a Felső-Tisza vidéken is az Almgren VII. csoportba tartozó, ún. „szarmata” típusú számszeríjfibulák.49 Egy kéttagú, bronz példány a 272. épület betöltéséből került napvilágra, rövid, ívelt, széles kengyelén borda fut végig, a láb hosszú, a kengyelhez keskeny bordával csatlakozik, vége hármas bevésett vonallal díszített. Tűtartója trapéz alakú, rugószerkezete és tűje hiányzik, de a korrodált nyomok alapján vasból lehetett. ( 14. kép 1.) Az I. felületről egy Drag. 37 formájú, reliefdíszes terra sigillata tál töredéke utal még ugyanerre az időszakra. ( 14. kép 4.) A szintén a 272. számú épületből előkerült töredéken a peremsáv alatt tojásfüzér (Ricken - Fischer, E 23) részlete, a képmezőben, egy körívben (Ricken - Fischer, K 5) egy nem azonosítható motívum részlete látható. A darab a rheinzaberni műhely terméke, B. F. Attoni, Respectas, Mammilianus, keltezése késő Antoninus-Severus-kor.50 A kistárgyak másik része nem keltezhető pontosabban a késő császárkoron belül. A déli felület egyik épülete mellől látott napvilágot egy Almgren VI. 158 típusú, egytagú, felső-44 Kolní k et ai 2007. Abb. 7; Soós 2017.20. 45 Soós-Tankó 2018b. 46 PArducz-Korek 1958.23.3. kép. 47 Soós 2011.; Soós 2016.461 -463. Fig. 6-7; Gindele 2015. 48 Godeowski 1992. 49 Vaday 1989.78.; IstvAnovits 1990.103.; Cociç 2004.134., Type 32a2a 1 ; Cociç-BârcA 2014.196,203, Fig. 6. 50 Ricken-Fischer 1963. A meghatározást Hajdú Barbara (Aquincumi Múzeum) végezte. Segítségét ez úton is köszönjük.
